Mérgezett szerelem 3. rész

Miután elfogyasztottuk reggeli ébresztő forrásunk, megfogtam kezét és kihúztam volna a teraszra, de ő hátra hőkölt.
- Na, mi az? Sosem jössz ki... Miért nem szereted a természetet? Nagyon rossz érzés, hogy a szabadban nem bújhatunk egymáshoz, mert félsz a fénytől. Gyere, nem olyan rossz! - húztam tovább mire elcsapta a kezem és durcásan befutott a házba. Na de jó. Most megbántottam, pedig nem állt szándékomban.. Néha tényleg nem értem Baekhyunt. Miért ilyen titokzatos előttem? Tudom már! Ma jól leitatom magunkat és akkor végre kihasználva az alkalmat, magamévá is teszem, és ő alszik el hamarabb. De... Nem érezném vele szemben fernek, hogy ittasan fekszünk le egymással...
 Bementem hozzá. Éppen az ablakot fürkészte tekintetével. Mögé lopakodtam és lágyan átölelve nyomtam nyakába arcom.
- Bocsánat, nem akartalak megbántani. - néztem rá kutyaszemekkel. Ő természetesen megenyhült, ahogy mindig. - Mi lenne, ha ma leinnánk magunkat? - suttogtam fülébe. Szája felkanyarodott és bólintott egyet. Így hát lementem a boltba italt venni a ma esti bulihoz, miközben azon morfondíroztam, mit fogunk addig csinálni, és utána is.
Mikor végeztem, egymás elé rakva lábaim nyitottam be a házba, és be is csuktam magam mögött a falapot. Az italokat bepakoltam a hűtőbe, majd tekintetem a faliórára kalandozott. Jól elszállt az idő. Felkeresve Baeket kaptam fel és vittem le a hátamon a konyhába.
- Főzz valami fincsit! Mindig olyan finomakkal táplálsz engem anyuci. - néztem rá könyörögve, ő meg csak elnevette magát édes hangján.

 (Facebook oldal)

Eltulajdonítva - 8. rész

( Miközben az agyamban felkészültem, hogy most igenis leírom már szerencsétlen történetnek a folytatását… Közben elfilozofálgattam magamban az élet értelméről. Rájöttem… hogy most olyan vagyok, mint egy jól lakott 5 éves XDD bocsi muszáj volt. Mindenesetre elnézést a sok kimaradásért. Csak abba a slamasztikába kerültem, hogy volt ihlet, de nem tudtam volna jól leírni, és költőien fogalmazni. És (éssel nem kezdünk mondatot, fúj máglyára) én meg nem szeretek szóismétlésekkel, hibákkal mindennel teli ficit odavágni elétek. Jó persze ilyen hibákat mindig vétek, és aztán nem veszem észre, vagy csak később, de hát emberből vagyok, no.  De nem is húznám tovább az időt, tudom, hogy idáig mindenki szemei előtt naponta hajtott végre rajtam különböző kínzási és ölési módszereket. Ha egyáltalán még emlékeztek rám :D na jó, kezdem.)

Mikor először megláttam, Egy árva, kis esetlen fiúcskát láttam benne. Aki azt sem tudja, hol van, miért, mikor és hogy került oda. Azt hittem a színpadon még sírni is fog. De nem, erős maradt, és kibírta, amíg a bemondó elmondja minden arányát, és szolgáltatását. Már akkor nagyon megtetszett a kisugárzása. Éreztem benne valami megfoghatatlant, ami más volt mint, akikkel eddig találkoztam. Kívül vékony, de karcsú, de belül tele volt büszkeséggel, szeretettel, tartással. Ezt járása, tartása, felvett pozíciója, és legfőképpen tekintete, arckifejezése sugallta. Ott, abban a pillanatban döntöttem el, hogy kell nekem, szeretni fog és az enyém lesz. Amint eljött a licit ideje azonnal mondtam az összeget, ami az aktatáskámban helyet foglalt. Úgy jöttem ide, hogy csak a felét verem el, de ezért a szépségért nem kockáztatok. Természetesen azonnal „elkelt” az én számomra. Átvettem a kis ajándékcsomagot, és egy takaróba bugyolálva tartottam az ölemben, amíg vége nem lett a műsornak.

Lassan próbáltam törékeny testével haladni a kijárat felé, nehogy felébredjen. De aztán a kocsiban még is sikerült kinyitnia álmos szemeit. Először próbálta realizálni az eddig történteket, majd kipislogott az ablakon miközben cirógattam. Megnyugtattam, hogy nincs semmi baj, nálam jó helyen lesz. Ám mikor kérdések hadával bombázott, kénytelen voltam megnyomni a pontot a fején, amitől már is elszenderedett.

Otthon viszont az első együttfürdésünkkel kezdődtek a problémák. Ugyanis annyira kívántam, olyan gyönyörű volt bőre, arca, és teste, hogy nem bírtam kordában tartani magam. Viszont amint felcsúsztattam óvatosan első ujjam csattant is a pofon, majd kiszaladt a fürdőből, bezárkózva egy másik szobába. Innentől fogva mindig bunkózott velem, kikérte a véleményét, és hozzám vágta fájdalmas szavait, miszerint csak kurvának vettem, és soha nem tápláltam érzelmeket senki iránt. Ilyenkor mindig elgondolkoztam magamban, jó mélyen, hogy vajon miért én vettem meg. Miért tartom még mindig itt, és miért nem dugtam már meg. A válasz egyszerű volt. Mert nem akartam, hogy félnie kelljen tőlem, lassan szerettem volna megpuhítani. Az idő alatt én is egyre jobban kezdtem megkedvelni, bármennyire is volt egy makacs öszvér.

Egyik nap gondoltam veszek neki virágcsokrot munka után. ez viszont azért volt igen necces, mert üzletemberként dolgozom, egy olyan vállalatnál, ami nagyon messze van otthontól. Nagyon sok időbe telne akkor a bokrétával együtt, és irtózatos nagy kerülő útba is. De elhatároztam magam, talán ettől kicsit megenyhül. De nem, bár mit is vártam. Amint hazaértem odaadtam neki, de ő kicsapta a kezemből és elment mellettem. Próbáltam fapofával tűrni azt a megalázatottságot, kudarcot, szomorúságot, amit okozott. Amint nem látott óvatosan és lassan felvettem a növényköteget a földről és elhelyeztem inkább a dolgozó szobámban egy könnycsepp keretében. Hol rontottam el? Sorakoztak fel fejemben ezek a kérdések megállíthatatlanul.

De mikor odajött hozzám az eső miatt, azt hittem minden más lesz. Végre visszakapom, és boldogan élünk majd egymás mellett. Ám ez másnapra csak rosszabbodott.

Aztán bent a munkahelyemen beszéltem Jonginnal. Ő egy jó barátom, akinek elmondtam a szituációt, és kértem segítségét, mit tehetnék.

- Jól érzi magát a kicsike. Nappal nem vagy otthon, este csinálsz neki vacsorát, majd megy is aludni. Mind ezt egy luxus házban. Bunkózik, mert megengeded neki, és nem állítasz fel előtte feltételeket. Le kell állítanod ezt a körforgást. Mondd neki, hogy el kell mennie, mert ez így nem mehet tovább. Te mindent megpróbáltál. Tényleg olyan, mint a vídia. - csengenek még most is fülemben szavai.

Hazafele úton egész végig ezen gondolkoztam, miközben vettem neki egy újabb ajándékot, avagy búcsú meglepetést. De nem változtatott. Ugyanolyan tuskó maradt, ahogy eddig. A szívem belefájdult a döntésembe, de jó volt kimondani vacsoránál. Arca elsápadt. Gonosz nem ideillő képzetek kezdtek ekkor megjelenni szürkeállományomban. „Csak azért szomorú, mert tovább nem nyalom a seggét. Na, mi van Baek? Nem úgy megy minden, ahogy te szeretnéd? Ez van hülyegyerek. Elkugliztad.” Amilyen gyorsan csak bírtam, elűztem ezeket a mocskos gondolatokat elmémből majd mikor vége lett a vacsorának megvártam, amíg lefürdik.

Én is mentem egy jó hideg zuhanyt venni, hogy büntessem testem. A lelki büntetés azok a szavak voltak, melyek vacsoránál elhagyták ajkaim. Többet nem fogok Jonginra hallgatni. Éjjel is alig tudtam aludni. Gyötörtek az egymás után feltűnő otromba képzetek, képek amikor Baek elhagy, és más karjaiban nyer nyugodalmat. Álmaimat gonosz identitások zargatták, engem újra-újra felriasztva ábrándvilágomból.

Elérkezett Baekhyun menetelének a napja. Hallottam az ébresztőjét, lépteit a csupasz, fából készült padlón. Közben szívem egyre csak zakatolt agyammal egyetemben, hogy elveszítem a számomra oly fontos embert, akit egyetlen egy tett miatt riasztottam el magamtól.

Tudtam, amint lebaktat a lépcsőn, majd halkan becsukja maga mögött az ajtót, köztünk mindenféle formai és érzelmi kapcsolatnak vége szakad. Egy ollóval elvágja magát tőlem. Ennek ellenére én még sem tudtam már utána futni. Mit érnék el vele? Legnagyobb gyűlöletét, amit valaha érzett? Inkább váljunk így el, minthogy súlyosbodjon a helyzet.

Éppen aludtam volna el, de valami megütötte fülem nyugalmát. Egy ajtócsapódás. Halk, apró és lassú léptek. Csak nem? Áh, dehogy Chan, csak képzelődsz. De végül tényleg ő jött vissza. Bejött szobámba és mindent elmondott, ami nyomta a szívét. Én örömömben azt sem tudtam, hogy most braek danceljek, vagy nép táncoljak.

Aztán minden kezdett elmenni egy másik irányba. Nem hittem volna, hogy úgy fogunk már is kikötni, hogy alattam van, és mindjárt egymásnak esve szeretkezünk. Én kéjjel teli szemekkel már majdhogy nem magamévá tettem, de ekkor elmondta, hogy nem a legalkalmasabb pillanatban csináljuk a popsija miatt.

Most pedig itt fekszik mellettem, és édesdeden alszik. Én vagyok a világ legboldogabb embere. Lassan végig simítottam gyönyörű arcán, és óvatosan cirógattam, hogy ne keljen fel. Puha bőre tökéletesen enyémhez simult. Felsóhajtottam egy mosoly keretében, majd én is vissza aludtam vele együtt.

Mérgezett szerelem 2. rész

Szokásosan ma is szerelmem mellett ébredtem. Ő ismét hamarabb kelt, mint én. Ez már hónapok óta így megy, amióta csak megismertem, de igazából kezdem már furcsállni. Miért nem álmos? Miért én alszom el hamarabb? Miért ő kel előbb? De ahogy általában, most is elengedtem ezeket a kérdéseket. Csak Rá koncentráltam, és szorosan ölelésembe vontam.

- Jó reggelt, kicsim. - mormogtam még kicsit álmosan, hajába fúrt arccal.

- Jó reggelt, Chanie. - mosolygott rám szokásosan. Napjaink mindig monotonon teltek. Valamiért nem volt sosem éhes, és nem volt hajlandó kimenni a napra. Viszont az esőt imádta, és a csillagok alatt az éjszaka szárnya alatt barangolni. Viszont mindig, amikor jött volna egy kis aktus, bealudtam. Ez már nagyon bosszantott egy ideje, mert nem tudtam sosem megállítani. Pedig többször meg is fogadtam. - A konyhában már kész van a kávéd. Siess, mert a végén még én iszom meg. Vagy valami sokkal rosszabb történik vele. - nézett rám sejtelmesen. Ohh, ismerem ezt a nézést.

- Tudjuk, tudjuk. Merlin a nagy szakállú varázsló, csiribá-csiribút hajt végre rajta, béka lesz. Aztán Longbottom azt hiszi, hogy megtalálta Trevort és…

- Jól van, elég lesz. Amúgy meg nem. Leöntöm vele a farkad. - vigyorgott rám.

- Na, csak azt próbáld meg, te kis… - estem neki és csikizni kezdtem. Hangos kacagásban tört ki, és próbált megmenekülni zsarnok kezeim alól. Sokáig nyűglődött alattam, mire hirtelen megfogta arcom és lehúzott magához egy csókra. Természetesen most sem tudtam ellenállni édes, mámorító ajkainak. Abba hagytam addigi kínzásom, és feje mellett megtámaszkodva élveztem párnái által nyújtott ajándékát. Nem sokkal később nyelvem engedélyt kapva átcsúsztattam barlangjába, majd ott táncra hívtam saját érzékszervét. Sajnos levegőhiány miatt kellett elválnunk egymástól, bár engem ez nem érdekelt. Magamhoz szorítottam kicsiny, törékeny testét, majd nyakába bujtattam arcom.

- Szeretlek. - suttogtam lágyan puha bőrére. Ölembe felkapva mentem le vele a konyhába, meginni az általa készített italt, reggeli összebújásunk főokozóját.

(Közben hirdetném, hogy a Hősök terén, július másodikán Random Play Dance lesz. Akit érdekel, annak itt egy link!^^ ----> Link)

Facebook oldal

Mérgezett szerelem 1. rész

(Nem hagylak ám itt teljesen titeket. Fokozatosan jövök vissza. Egyperceseket meg azért van időm írni, nem? ;P)

A reggelem a szokásos. Tipikusan négykor kelek. Nem vagyok fáradt egyáltalán, mert csak célom tüzessége ég lelki szemeim előtt. Egy újabb nap vele. Bármennyire is rossz érzés belül, ami naponta egyre csak erősödik, nem tudok kiállni a körforgásból. Tudom, hogy ezzel csak ártok, de amint a meghátrálást választanám, lefagyok. Nem vagyok olykor képes megtenni így tovább folytatom.

Ugyanezek a gondolatok szánkáztak végig agyamon majd nemet intve fejemmel, kikeltem jéghideg ágyamból. Megvakartam fejbúbom, miután odasiklottam ruhásszekrényem elé. Nincs sok választási lehetőségem. Sötét színű ingeim a fogason sorakoznak, míg alatta a természetesen fekete gatyáim, szépen gondosan összehajtogatva. Felsóhajtva vettem ki egy bordó pólót, és egy farmert. Öltözködésem elteltével utam a konyhába vettem. A hűtőben plazma, plazma hátán állt, így sok választási lehetőséget nem kínált fel nekem. Egy tasakot felkaptam, kulacsomba töltöttem, majd felkapva cipőm mentem is. Szívószálon keresztül, fekete napszemüvegben sétáltam lassú léptekkel. Ma végre újra látom. Pontosan 6 órája, 34 perce, és 41.. 42.. 43 másodperce voltam vele. Már félő, hogy túlságosan is beletekeredtem, de nem tudok leállni. Kell nekem. Muszáj.

Nem lakik olyan messze, így kellemes tempómban is 15 perc alatt odaértem. Benyomtam automatikusan a kódot és már bent is voltam a házban. Halkan behúztam magam mögött az ajtót, és óvatos léptekkel felmentem hálójába. Halk szuszogása ellágyította szívem. Egész nap néztem volna, ahogy életem szerelme alszik, de cselekednem kellett. Így hát kis keresés után elővettem a fiolát, a fecskendőt, és a fertőtlenítő szert.  Hajlatába permeteztem az anyagból és már adtam is be neki a szokásos dózist. Már csak 3 másodperc és kezdődik. 3… 2… 1…

 

Facebook oldal: Haneul's World

Tudósítás

Sziasztok! Tudom, nagyon régen volt már új blog bejegyzés. Elnézést kérek, már csak kicsi van hátra az évemből. Bár, már írtam volna, csak egy csomó vizsgám is hátrébb lett rakva, meg pár tanár úgy gondolja, hogy nincs elég dolgunk. Hogy most ők nagyon jampik lesznek, és feladnak még egy csomó anyagot dogára… Na mindegy, nem akarom ezzel húzni a drága időtöket. Valószínűleg június hatodikától már újra visszatérek az íráshoz. De csak azért akkor, mert latin vizsga után már hála az Istennek nincs semmi már. Szóval még egyszer ezer bocsánat.

A másik bejelenteni való dolog, hogy a Kpop story’s nevezetű blogomat befejezem, és ide fogom írni a többi bandáknak a történeteit, Os-eit. Hwaiting~