Eltulajdonítva - 6. rész

Félre döntött fejjel, kíváncsian sétáltam hívóhangom irányába. El sem tudtam képzelni, mi lehet az a nagyon fontos dolog. Lépteim amint egyre jobban közeledtem a célponthoz felgyorsultak, szívemmel egyetemben. Ideges lettem, vajon most kapom e meg azt, amit eddig tettem vele. Hisz reggel elég lelombozott állapotban volt, talán eddig csak gondolkodott, most pedig beteljesíti.

- Gyere már ide, nem haraplak meg. - mosolygott rám, mikor az udvar felőli ajtóban álltam már, rálátva a bejáratban toporgó Chanyeolra. A lehető legvontatottabban masíroztam felé, majd közvetlenül stoppoltam le magam előtte. Ekkor, egy kiszámíthatatlan cselekedetet hajtott végbe.

Magához húzott derekamnál fogva, így testünk összesimult - már amennyire magasságom engedte - és párnáimra tapadt. Kikerekedett szemekkel pislogtam rá, nem értettem őt, de valamiért nem tudtam ellenkezni. Á-áá kizárt, hogy belé szerettem. Vagy talán még is? Ajkaim is mozogni kezdtek maguktól, de én csak mereven álltam karjaiban. Gyengén, de felemeltem kezem, és közénk csúsztatva toltam el mellkasán keresztül.

- Chanyeol, te normális vagy? Ha csak ezért hívtál ide, mentem is. Nem smárolhatsz le csak úgy! Én nem leszek a kurvád. - mondtam íriszébe nézve, de éreztem, szavaim csupa hazugság. Nem tudok már neki ellenállni, megtörtem. Csak őt akarom, amik az előbb csak úgy folytak számból, engem bántottak a legjobban.

Szomorú mosoly kúszott arcába, és táskájából előhalászott egy Scooby-Doos plüsst. Felém nyújtva várta, hogy elvegyem.

- A tiéd, csak ezt az egyet tartsd meg. Nem tűrök ellenkezést. Tudom, mennyire odavagy érte. Másik dolog pedig, hogy ma megint velem vacsorázol, ugyanis beszélni szeretnék veled. - rakta mancsaimba a puha játékszert és felkullogott szobájába. Honnan szerezte, hogy szeretem? Mert ez igaz. Megrántva vállam, és nehézkés szívvel mentem hálómba, majd ültem le az ágyra. Magam mellé raktam új állatkám, én pedig erősen arcomra csaptam. Hogy lehetek ennyire egy szívtelen dög? Mindent elrontok.

Fél órán át csak ezt a témát nyúztam, amikor ugyanis felszólt a ház ura, kaja van. Remegő térdekkel lassúztam be a fürdőbe kezet mosni, majd az étkezőbe. Leültem már számomra szokásos helyemre és végig néztem a kisebb-nagyobb edények tartalmán. Még mindig ízlésesen tálal. Felpillantottam éppen helyet foglaló alakjára, és vártam mi lesz.

- Na, hát akkor jó étvágyat. - nézett mélyen tekintetembe, majd neki látott falatozni. Háát jóóó… Viszont kívántam és neki kezdtem az étel elpusztításának. Kínos csönd ereszkedett le ránk, amit ő a második fogásnál óhajtott megszüntetni. - Egy fontos dologról szeretnék veled beszélni.

- Hallgatlak. - mondtam félénken.

- Menj el. Nem díjaznám, ha itt maradnál. Holnap hajnalban jön érted egy autó, az hazavisz. - ejtette ki mereven, a fájdalmasabbnál fájdalmasabb szavakat.

- De… De miért? - kérdeztem elhaló hangon. Végleg elrontottam. Miért nem lehet visszapörgetni az időt? - Akkor miért csókoltál meg?

- Az volt az utolsó esélyed. Kíváncsi voltam, megtörsz e. Tényleg nem szeretsz. Azt hittem talán… de nem. Te rühellsz engem, de nem bírtam elfogadni. Bár még mindig nem értem miért viszonzod csókjaim. Lehet, játszol velem. De többé nem kell szenvedned. Én nem fogok felkelni, majd ébresztőt nyomok be neked, a ház elé kell csak kicsoszognod. Nem kívánok erről többet vitatkozni. - zárta le hidegen.

Köpni, nyelni nem tudtam. Olyan egy hülye bunkó paraszt vagyok. Most mit tegyek? Ha tovább tárgyalok vele erről, még hamarabb kidob, vagy valami annál is rosszabb. - ekképp törtem fürgén buksim.

A vacsora második fele eseménytelenül, és szinte tapintható csendben telt el. Agyamban a fogaskerekek megállás nélkül dolgoztak, valamit kifundálva, de csak nem akart összejönni belőle, egy normális terv. Letaglózott ez az egész, képtelen voltam bármit is csinálni ezzel a fennálló problémával. Mikor végeztünk tudva menetrendem, indultam meg a fürdő felé, egy gyors zuhannyal frissítve elmém.

 Nos tehát akkor. Pácban vagyok, mert rájöttem szerelmes vagyok belé, de ő el akar küldeni. Most spurizzak oda bevallani neki érzéseim, és könyörögni a további itt maradásért? De azt hinné, csak a háza, pénze érdekel. Aludjak vele újra? Nem engedné meg. Lépési esélyeim elfogytak. Ez egy sakkjátszma, amit most veszítettem el. Elsírtam magam és fejem a csempébe vertem. - Hülye, hülye, hülye Baekhyun! - zokogtam keservesen, minden szónál ütést mérve fejemre a fal által. Csak sziszegni tudtam a szavakat, s egyre becsmérlőbb módon beszéltem magamról. Egy pillanatban, mikor már koponyám szétrepedni készült megpihent fejem közvetlenül a hideg kő előtt. Ezzel nem fogok előrébb jutni. - szólalt fel a hang fejemben. Hisztizéssel nem oldom meg gondjaim. Behaboztam testem, majd le is öblítettem róla. Kiszálltam, megtörülközés után pedig felöltözve kullogtam sajgó kobakkal szobámba.

Leültem az ágy szélére és magamhoz öleltem újonnan szerzett plüssöm. Valószínűleg ez fog rá emlékeztetni, ha örökre itt hagyom. Pontosabban én nem akarom, de ha ő parancsolja sajnos nincs mese. Takaróm alá bújtam, s kértem meleg, védő oltalmát, ha már szívem teljesen romokban. Most értettem meg, milyen érzés volt neki naponta átélni, ahogy leszidom, visszautasítom közeledését. Minden egyes áldott percben érezte azt a fájdalmat, amit sorozatosan szúrtam szívébe. Ő elkezdett volna velem máshogy bánni, mint előző szerzeményeivel, de én csak a szexre éhes Chant láttam. Pedig belül sokkal jobb, mint az ember gondolná. De én ezt most kugliztam el.

A könnyeim repítettek egy különálló helyre, aminek a neve álomvilág volt. Miközben aludtam sikerült némiképp megnyugodnom, légzésem is visszaállt lassan a normálisba. Magamhoz szorítottam egyetlen Chanyeol forrásomat, pihe-puha Scooby-Doom.

Reggel arra az idegesítő, és nem várt hangra ébredtem, amit úgy hívnak, ébresztő. Amint magamnál voltam minimálisan, azonnal kapcsoltam ki csipogó hangját, nehogy a másik szobában alvó füles meghallja. Morcosan keltem ki a paplan alól, és öltözni kezdtem. Mozdulataim lassúak, monotonok voltak, mert nem szerettem volna elmenni és itt hagyni Yodát. Bár akárhányszor is ismétlem meg ezt a mondatot fejemben, a végeredmény nem változik. Felsóhajtottam vontatottan, mert éppen egy újabb könnyzápor készült kitörni belőlem, majd minden holmim összekapva kezdtem elindulni kifelé a házból. Utoljára még halkan benyitottam hálójába, oda osonva hozzá, néztem végig rajta. Hívogató homlokára nyomtam egy lágy, apró puszit és kiballagtam az autóhoz. Ahogy mondta, minden ott volt, akkor, és ahogyan történnie kellett.

Beültem majd odabiccentettem a sofőrnek egy jó reggelt mormolva, mire elindult a jármű. Ennyi? Ez volt Byun BaekHyun első nagy szerelme? Nem. Nem, ez a történet nem így fog végződni, ha belehalok is. Harcolni fogok, még vért is izzadok közben, de nem hagyom annyiban. Ez nem én vagyok.

- Kérem, menjen vissza. - mondtam a vezetőnek és mikor újra háza előtt érintette lábam az aszfaltot fellélegeztem. - Kapcsolatmentő akció indul.

Váralan ajándék ( HunHan; OS)

Nem így terveztem el a karácsonyomat. Azt hittem sokkal jobb, és boldogabb lesz, mert párommal együtt tölthetem, meg persze a bandával. Luhan egy éve már, hogy kilépett a csapatból, itt hagyva engem. Nekem csak egy nappal azelőtt mondta el, miután elment volna a kiadótól. Emlékszem először dühös voltam rá, a szobában ahol éppen álltunk mindent szétvertem, majd lehiggadván, sírva karjaiba estem. Elvitt az ágyába és fejemet combjára fektetve simogatta hajam, hogy lenyugodjak. Csak csöndesen kérdezgettem tőle végig azt a szót, hogy miért, de többet nem tudtam kibökni. Ő pedig csak nézett le arcomra szomorúan mosolyogva, és nem szólt semmit. Két óra kellett mire felfogtam, létfontosságúak azok a percek amiket még együtt tölthetünk. Mikor lassan elhalkult sírásom, szerelmünk átváltoztatta a helyzetet, ezáltal meztelenül feküdtünk végül egymást átkarolva az ágyban, végtagjainkat összefűzve. Nem akartam elengedni, csak halkan suttogtam fülébe, mennyire szeretem. Törékeny teste hozzám simult és szép lassan álomba merült. Egész éjszaka nem aludtam semmit, karjaimban vigyázva rá emlékeztem vissza arca láttán, miken mentünk keresztül. Reggel mikor felébredt, azonnal aggódni kezdett értem, hogy hogy nézek ki, miért nem aludtam, koncert van ma. Én csöndesen kiszálltam az ágyból, felöltöztem, és nem sokkal később kikísértem a repülőtérre, ahol keserves búcsút vettünk a másiktól.

Néha ellátogatott ide Koreába, vagy mi mentünk hozzá, mert éppen arra koncerteztünk, de ennyi volt az együtt eltöltött idő egymással, az elmenetele óta. Skypeon is csak hetente egyszer tudtunk kapcsolatot ápolni, mert vagy ő, vagy én nem értem rá. Most decemberben pedig már egyáltalán nem válaszolt az üzeneteimre, hívásaimra. Hangulatom folyamatosan romlott, már a fiúkkal sem voltam hajlandó beszélni, míg végül a szobámból is ki kellett rángatni, hogy elmenjek a karácsonyi koncert próbájára. Az odafelé vezető úton is csak a meg nem tekintett üzeneteimet bámultam. Természetesen most is próbáltak felvidítani, beszélgetést kezdeményezni barátaim, több- kevesebb sikerrel. Csak annyit hallottam meg beszédükből, hogy valami hülye vendéget hívtak meg, ezért kell az egész napot ott töltenünk.

Kiszálltunk a kisbuszból, és máris az öltöző felé gyömöszöltek minket ahol ránk adták a holnapi ruháinkat. Unottan néztem a tükörbe, ahonnan szomorú, zombi másom pillantott vissza, miközben sminkelik. Már éppen mentünk volna fel a színpadra, mikroportokkal magunkon, mikor a hangszóróból tájékoztattak minket, hogy 10 perccel eltolják a próbát, mert még a meglepetés vendég nem érkezett meg. Na, már csak ez hiányzott… Leültem a fekete rugalmas padlóra, és onnan néztem körbe a csarnokban. A székek üresen álltak, amikben holnap már fanjaink fognak ülni, és sötétek voltak még a reflektorok. Továbbra is csak az üzeneteimet vizslattam, hátha most megnézi szerelmem. Valaki a hátam mögé lopózott és telefonomra nézett, de nem foglalkoztam vele. Elém sétált lassan, mire felugrott egy buborék kommunikációs eszközömön, amitől majd szívrohamot kaptam. Annyit írt csak, hogy nézzek fel. Mit akar ezzel? Több mint egy hónapig nem válaszolt, most meg csak ilyen mennyiségű betűvel áll nekem elő?

Álmosan felpillantottam, mire Ő állt előttem, teljes életnagyságban. Megdörzsöltem szemeim, felállva körbe sétáltam teste körül majd megállva arca vonalában fordultam felé. Megérintettem állát és lassan ajkaira tapadtam. Ez ő, itt most, nem álmodom. Magamhoz szorítottam és úgy faltam őt tovább, mire karjait nyakamba rakta. Sajnos csókom oxigén hiány szakította félbe, amitől lassan el kellett tőle válnom.

- Hogy kerülsz ide? Igazi vagy, ugye nem álmodom? Nagyon hiányoztál, miért nem írtál? - bombáztam sorozatos kérdéseimmel, miközben szorosan öleltem magamhoz rég nem látott Bambimat.

- Haladjunk szép sorjában. - nevetett halkan, és elkezdte beszámolóját. - Én vagyok a vendég énekes, nem szándékoztam átváltozni álommá, szerintem én valóságos vagyok. Azért nem válaszoltam, mert a fiúk meg akartak lepni téged, mert látták mennyire a padlón vagy miattam. Egész félévben a kiadónál pitiztek azért, hogy most én itt lehessek, és két napot veled tölthessek, cserébe fellépek veletek, aminek persze én nagyon örülök. Azt szerették volna, ha nagyobb lenne a meglepődöttség az arcodon, ezért megkértek ne válaszoljak az eljövetelem előtt egy hónappal. Nem akartak neked rosszat. - puszilta meg homlokom. - Nekem is nagyon hiányoztál, én pöszém.

Felkaptam és megpörgettem vidáman. Mikor elengedtem átkulcsoltam ujjainkat, és hátam mögött vigyorgó fiúkra néztem. - Igen, most elintéztétek magatoknak, hogy meleg tv legyen az orrotok előtt. - röhögtem fel és elém húzva Luhant, karoltam át hátulról, nyakába bújva. Ők csak kuncogva és fújjogást imitálva emelték kezüket szemük elé. - Kezdjünk neki. - mondtam és belefogtunk a próbába.

Egész végig csak virultam, mint a tejbe tök, és ez a többiekkel sem volt másképp, mert rájuk is kihatott aurám. Mindenki teljes erőbedobással dolgozott, így olyan hamar végeztünk, hogy még a fanservice-t is át tudtuk nézni. Természetesen párommal álltam össze és nyomtunk le egy kisebb mozdulatsort, ami egyáltalán nem fiatal rajongóinknak való. Ezt mások is így gondolták, így átmentünk cukorfalatba. Az már elviselhetőbben nézett ki, így megköszönte mindenki a munkánkat, mi is viszont, majd fáradtan ballagtunk ki a helyszínről. Menedzserünk úgy döntött, megérdemeljük, hogy egy kisebb lakomát együnk, ezzel kárpótolva a testünkből elégetett kalóriákat. Mi szerelmemmel egymás mellé ültünk, és míg ettünk, az asztal alatt tettünk egymásnak kisebb fajta gesztusokat.  Hol összekulcsoltuk ujjainkat, hol pedig én combját, vagy alkarját simogattam.

Mikor mindenki elfogyasztotta ételét, a kisbuszban hazafuvaroztak minket. Most már a fiúk hozzáférhettek kicsimhez, és nyugodtan faggathatták így az egész úton beszéltették szegényt. A házba érve mindenki ment a hálószobájába. Luhannak már rég nem voltak meg a dolgai, amik az itt alváshoz kellettek, így azonnal bevállaltam őt az ágyamba, amire csak perverzen elvigyorodott.

- Gyere én nagy harcosom fürdeni. - mosolygott rám. Nem kellett kétszer mondani sebes léptekkel iramodtam a tisztálkodó hely felé, majd mohón kezdtem vetkőztetni mikor beért. - Nyugalom nem hajt a tatár. - nevetett gyönyörű hangján. - Ma amúgy sem fogunk huncutkodni, nagyon fáradt vagyok az úttól. - dörzsölte meg álmosan szemeit.

- De legalább a tested akarom látni egy év után. Azóta még csak ki sem vertem, képzelheted… - kuncogtam és lehúztam róla utolsó ruhaneműjét, azaz boxerét. Eltátottam szám mikor megláttam férfiasságát. - Kivel voltál, hogy ennyire megnőtt? Hányszor dörzsölgetted meg a Dzsin lámpást?

- Nem voltam senkivel rajtad kívül, mit gondolsz te? Azért ilyen nagy, mert rád vágyik, de ma tényleg nem akarom csinálni. - simított arcomra és behúzott a fürdőkabinba.

Megnyugodva öleltem magamhoz, amitől nemességeink összeértek. Nem foglalkoztam vele, teljesítettem kérését. Mellkasomhoz bújva szuszogott bele, testünk egybe forrt. Puha bőrünkre hullottak a tűzforró vízcseppek, amik kellemes érzéssel töltöttek el. Minden olyan nyugodt volt, lelkem böjtjét is ő törte meg ma. Egy éve nem éreztem ilyet. Homlokára puszilva nyúltam a tusfürdőhöz és mosdatni kezdtem. Leöblítettem róla a habokat, majd ő is utánozta velem mozdulat soraim. Én, mint egy kisgyerek élveztem törődését. Kiszálltunk, nem akartuk hosszúra húzni a fürdést. Mindketten felvettünk egy alsógatyát és pólót, mire én a karomba vittem ki és fektettem ágyamra. Bebújtam mellé és jó éjszakát puszival búcsúztunk el a mai naptól és a másiktól.

Reggel az izgatottan keltem és pillantottam a mellettem alvóra, vajon csak álom volt e. Ő ott pihegett mellettem, amitől azonnal lenyugodtam és felé fordultam. Kisimítottam arcából jelenleg szőke tincseit és tekintetem végig emeltem feje búbjától a takaró alól kikandikáló kulcscsontjáig. Ő az enyém, örökre. Minden egyes porcikája. Gondolataimból mocorgása ugrasztott ki.

- Jó reggelt. - mosolygott rám álmos fejével, amitől elolvadtam szinte. Bambim mindenhogy aranyos, amit mindig bizonyít is. Magamhoz húztam és fejére nyomva ajkaim öleltem át.

- Neked is egyetlenem. - suttogom neki. - Ma egymásé leszünk délutánig, utána irány a koncert. - jelentettem be a napi menetünket, mire kicsit bólintott rá, beleegyezésül.

Kikeltem az ágyból, magammal húzva őt is, és lementünk az étkezőbe, ahol már páran nyomták be magukba a reggeli kalóriákat. Köszöntünk nekik, majd mi is leültünk a székre pár kajával, és falatozni kezdtünk.

- Hogy-hogy Luhan tud járni? Bár nem hallottalak titeket huncutkodni. - Bökött oldalba vigyorogva KyungSoo.

- Nagyon elemedben vagy ma drága barátom. - morogtam, viszonozva arckifejezését. - Vigyázz nehogy valaki dákóját a seggedben találd. - mondtam nemes egyszerűséggel, amitől már koránt sem volt olyan vidám, mint az előbb. Lassan mindenki leszállingózott az asztalhoz, így együtt nyammogtunk különböző ételeinken. Mikor elfogyasztottuk reggelinket kitalálták a fiúk, hogy közös napot tartsunk Bambimmal. Vonakodva, de belementem.

Először kicipeltük az egyik szobából a karácsonyfát, majd miután összeraktuk, feldíszítettük. Mindenki büszkén nézett végig közös alkotmányunkon. Az egész dormon átmentünk ezek után. Hol égők sorakoztak az ablakban, hol pedig kis hópelyhek vagy gömbök, a lényeg, hogy a végére kellemes hangulat volt kis lakásunkban. Mindenki fáradtan dőlt le a nappaliban lévő kanapéra, és betettünk egy karácsonyi filmet. Páran bealudtak közben a kimerültségtől, így nyugodtan tudtam cirógatni párom hasát. Pont mikor a film befejeződött készülődni kezdtünk, és elindultunk a helyszínre.

Már voltak rajongók a terepen, így használatba vettük biztonságijainkat, majd befurakodtunk az öltözőbe. Ismét megint minden tipikus koncert előtti percekre csapott át. A producer ideges volt, mi is némileg izgultunk, de már megszoktuk. Felsorakoztunk a színpadnál, s mikor lekapcsolták a reflektorokat felfutottunk, elkezdődött a show. Mikor Luhan elkezdett beszélni mindenki sikítozni kezdett, felnyomva a fényeket mozogtunk és énekeltünk, szórakoztatva fanjainkat. Hab a tortán volt a fanservice a playboy után, mindenki már ovációban tört ki, meg persze fangörcsben. A hangos tapsvihar után többször meghajoltunk és levonultunk. Átvedlettünk kényelmesebb ruháinkba, eldöntöttük, szórakozni megyünk. Egy csak idoloknak készült bulizó helyre indultunk, ahol lecsúsztattak a fiúk pár italt, így mi Luhannal nyugodtan, feltűnés nélkül ki tudtunk szivárogni onnan.

Kézen fogva sétáltunk haza. Mindketten tudtuk magunkban, hogy ez egy nagyon jó este lesz. Minden egyes lépéssel, amivel közelebb kerültünk a dormhoz, egyre izgatottabb lettem. Mikor betoppantunk rajta, és becsuktam az ajtót, minden előjel nélkül támadtam le, és löktem a fának ajkára marva. Csuklóját feje fölött fogtam össze egy kézzel. Míg én szaporán faltam párnáit, addig ő nyugodtan lágyan csókolt vissza, ezzel csitítva egy éve elnyomott vágyaimat. Jó volt újra máshogy is megízlelni őt, tudva, hogy az ágyban fog végződni a történet. Szabad tenyeremmel arcára simítottam és megnyalva ajkát furakodtam beljebb szájába, ahol tüzes táncra hívtam nyelvét. Fürgén mozogtak egymással érzékszerveink. Egy pillanatra elváltam tőle, homlokom övének támasztva, és tekintetemmel szemét fürkésztem. Benne is már ott táncolt a vágy így megszabadítottam magunkat a kabáttól, pulóvertől. Idegesített, hogy a hideg miatt ennyire fel voltunk öltözve ezzel egy ideig gátolva engem, hogy hamarabb láthassam gyönyörű testét. Miután leszenvedtem a vászonanyagokat valamilyen szinten egymásról, ismét heves csókba hívtam és elindultam vele a hálómba. Felugrott derekamra, átkulcsolva azt, így könnyebben tudtam vele beljebb furakodni, a ház belsejébe. Megtartottam fenekébe markolva, mire picit felnyögött, még jobban húzva ezzel az idegeimet. Dudoraink elől egymáshoz dörzsölődtek. Beérve a szobába döntöttem le az ágyra, és fölé mászva kezdtem ellepni apró puszikkal nyakától indulva lefelé tűzforró bőrét. Kigomboltam ingét, ami által láthattam hevesen mozgó mellkasát. Kibújtattam karjait a ruhából és messzire eldobtam a szoba másik végébe. Kulcscsontjára tapadva kezdtem megtépázni, kiszívni az érzékeny felületet. Beletúrt vékony s hosszú ujjaival tincseimbe, biztatva tetteimben. Lejjebb haladtam ajkaimmal és mellbimbóját kezdtem kényeztetni, míg kezemmel testét simogattam. Miután keményre pedztem az előbb említett részét, áttértem testvérére és azzal foglalkoztam. Lenyúltam gatyájához, némi tökölés után kicsatoltam övét, végül lehúztam róla. Ő sem tétlenkedett ám, szinte letépte rólam fölsőm, majd nadrágomból is kiügyeskedett. Éppen egy nyálcsíkkal haladtam volna lejjebb, mikor hirtelen felülkerekedett és hasamra ült. Nyeltem egyet miközben vágyakozva néztem fel rajtam trónoló alakjára. Elvigyorodott majd nyakam egy bizonyos pontjára hajolt és nyúzni kezdte azt. Pontosan tudja, mit okoz nekem ezzel. Azt a részt ő találta meg még tavaly, hogy mennyire érzékeny. Kéjes nyögés hagyta el szám, átkarolva testét húztam szorosan magamhoz.

- Nagyon szorít már… Tégyh magadévá… - nyüszögte halkan fülembe. Nem kellett több ismét magam alá gyűrtem, és nemes egyszerűséggel lehúztam róla az utolsó testét takaró anyagot, és az ing mellé száműztem. Párat vontam méretes férfiasságán és feltornázva a lábát helyezkedtem el lyukához. Felnyújtottam mutatóm neki, amit készségesen benyálazott. Pár percig köröztem izomgyűrűje körül, hogy ellazuljon, majd azzal egy időben kaptam be méretét, amikor első ujjam is felnyomtam neki. Megint olyan szűk volt, mint amikor először csináltuk, ami jó is volt meg nem is. Több élvezetet nyújt, de jobban kell oda figyelnem a tágításnál, és több ideig, mint általában. Ajkaim alatt megremegett Luhan Junior és magas hangján alig halhatóan felsikkantott. Elvigyorodtam majd óvatosan kezdtem mozgatni kezem ki-be, fejem tempójával megegyezőleg ami farkát izgatta. Sóhajtozott, de látszott a fájdalom az eltorzult arcán, lepedőt markoló mancsán. Ilyenkor mindig annyira megsajnálom, bárcsak ne lenne ez ilyen fájdalmas. Nem sokkal később megdöbbenve láttam, hogy nem kell neki annyira sok idő, míg megszokja ujjam, így befurakodtam a másodikkal is és ollózni kezdtem vele. Reakciója ugyanaz volt, de könnyebben alkalmazkodott lyuka így már leheletnyi választott el minket, hogy rendesen érezzük egymást. Én alul lassan majd elrobbantam, de fontosabb volt nekem Bambi épsége.

- Most azt is berakomhhh. - váltam el nyelvemmel makkjától, és tájékoztattam terveimről. Lekaptam magamról fehér neműm, és előszedve a fiókból nyomtam rá, a hideg síkosítót. Bejáratához illesztettem méretes példányom, kicsit izgattam majd benyomtam óvatosan amennyire tudtam elborult elmével tagom. Hangosan egyszerre felsóhajtottunk mikor teljesen elmerültem benne. Szemébe néztem és találkozott szenvedélyes tekintetünk. Mindketten tudtuk mit kell tenni, mire vágyik a másik így csak egy mosollyal nyugtáztuk és én megmozdultam benne. Szorító melege rám szorult, engem az őrületbe kergetve. Erre vártam, már mióta, és karácsony napján megkaptam. Ez az én ajándékom. Ő az én kincsem és nem engedem, hogy bárki elvegye tőlem. Beálltam egy araszolva gyorsuló ütembe, hogy megszokjon, és jó legyen mind kettőnknek. Karommal feje mellett támaszkodtam, addig, amíg le nem húzott magához, és szorosan át nem karolt. Csak csípőm mozgattam, folyamatosan az édes megváltás felé hajszolva mindkettőnket. A szobát egy idő után ziháló és nyögő hangok lepték el, egymáshoz csattanó bőrünk mellett. Felbátorodva változtatott pózt szerelmem, így én csak lomhán feküdtem az ágyon, míg ő mozgott Sehun Junioron. Csípőjére fogtam és végig őt figyeltem. Annak idején gyönyörűsége, mosolya, tulajdonságai csábítottak el hetero létemből. Egyszer sem bántam meg, szeretem őt. Péniszem már gyors tempóban merült el feneke nyújtotta kéjben, amit én örömmel fogadtam. Mikor éreztem, közeledek végzetem felé, a falhoz fordítottam, és újra én diktáltam a tempót. Keze fáradtan támaszkodott a tapétához, míg fenekével kipucsított nekem. Megragadtam falloszom és lassan kezdtem mélyre hatolni benne, majd kihúztam belőle teljesen. Így játszadoztam pattanásig idegeinkkel mikor könyörgése ütötte meg fülem.

- Kérlek Sehunhh… add meg nekünkhh a kegyelem döféshht…  - nyöszörgött majd összeesett, csak a formás kis popsija maradt a levegőben, amit térde biztosított. Nem kellett kétszer mondania, megragadtam csípőjét és erős, gyors ütemet kezdem diktálni. Ráhajoltam hátára, apró csókokkal jutalmaztam, néha megszívva egy tetszőleges részt. Egyik kezem levándorolt eres és merev férfiasságához, és mozgásommal ellentétesen kezdtem rajta húzogatni mancsom. Olyan keményen ostromoltam melegségét, hogy hallani lehetett, ahogy megreccsen belé csípőm. Egy jól eltalált mozdulatnál felsikkantott, amit pontosan tudtam mit jelent. Lökésem abban a szögben kezdtem adagolni, amit már nem bírt sokáig. Kezembe élvezett, több hullámban futott át rajta az orgazmus remegése. Látványától én is betöltöttem a 100%-ot és körülöttem éppen összeszűkülő melegségébe lövelltem ondóm. Néhány pillanatig tartottam magam, míg mind ki nem passzírozódott belőlem, majd mellé dőltem szuszogni. Mellkasomhoz húztam gyenge, törékeny alakját és simogattam.

- Boldog karácsonyt. - suttogta bőrömre és egy apró puszit nyomott párnáimra.

- Boldog karácsonyt, én ajándékom. – fúrtam hajába arcom, és a kimerültségtől azonnal elnyomott minket az álom.

- Nem akarom őket megzavarni, este biztos azt csinálták. - suttogta egy hang.

- Tuti, de valakinek fel kéne keltenie őket. - ordított egy másik.

- Ne kiabálj már, szétszakad a fejem. - cseszte le az első hang az utóbbit.

- Fent vagyunk, mit szeretnétek? - morogtam ki álmosan.

- Gyertek majd le, ha egyáltalán tudtok sétálni, a fa alatt van pár ajándékotok. - kuncogott Suho és elsétáló lépteket lehetett hallani, az ajtó elől. Kezdődik…

Eltulajdonítva - 5. rész

( Sziasztok, tudom rég voltam, ez a félév, ünnepek műve ne rám haragudjatok^^” Viszont tudom milyen nehéz követni, egy régebben olvasott ficit, így gyorstalpaló: Baeket megvette Chan, Baek ellenáll neki főleg miután azonnal ráhajtott szép szóval. Chan meg akarja hódítani, az előző részben virágot adott neki és vacsoráztak, most pedig esik az eső, Baek fél és Chant kérdezi, aludhat e vele. Jó olvasást!)

- Tudod Baek, amilyen szűzies vagy, nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. Sőt véleményem szerint a házszámot is eltévesztetted, nem ide akartál jönni. A te logikáddal, amíg el nem veszlek, és le nem fekszünk egymással nincs együtt alvás sem. Jó éjt. - csukta be az ajtót, nekem meg tátva maradt a szám. Na, jó ezt most megkaptam. Tényleg nagyon bunkó vagyok vele. De hát, ha ezt érdemli? Vagy tényleg elvetettem a sulykot? Aish most rosszul érzem magam. Nem szabad, miatta nem. Mégis félek Jinjja!

Szomorkásan és csalódottan vissza csoszogtam ágyamba és a takaró alá bújva kezdtem sírni. Nekem kis kori traumám az ekkora eső. Csöndesen nyeltem szipogva forró vízcseppjeim. Nem akartam, hogy meghallja. Akkor ott és akkor vége a kemény BaekHyun látszatnak. Nem adom ám fel ilyen könnyen. - embereltem meg magam belül és letörölve eltépázott arcom lopóztam vissza hálójához. A fára rakva fülem figyeltem, alszik e már. Egyenletes szuszogást észleltem csak, így besompolyogtam majd bemásztam mellé a dunna alá. Riadtságom nem lankadt, közelebb kúsztam hozzá és végig néztem nyugodt arcán. Ilyenkor olyan szép, kisimult ábrázata van. Akaratlanul elmosolyodtam, bele sem gondolva mi futott át másodpercekkel ezelőtt agyamon és lehunytam szemfedőm.

Csodálatomra megmozdult mellettem, mire én kővé dermedve vártam mit fog csinálni. Csak kényelmesen elhelyezkedik, vagy elgémberedett tagjait rakja más pozícióba, talán valami ezektől eltérő dolog? Pattanásig feszültek idegeim, míg végbe vitte tetteit. Átölelt szorosan magához húzva.

- Azért ne fulladj meg. - nézett le fél szemmel mosolyogva rám. Basszus, tényleg elfelejtettem lélegezni. Kifújtam a régóta bennidőző levegőt, és újjal frissítettem fel tüdőm. Orrom kellemes illatával töltődött fel. Várjunk csak egy pillecukornyalásnyit… Ő végig fent volt, amíg én lerendeztem az előadásom? Elvörösödve nyomtam fejem mellkasához, hisz máshogy nem volt lehetőségem eltakarni. - Most már tényleg jó éjt. - borzolta össze hajam.

Na, és én ezek után próbáljak elaludni? Mi ez, valami hülye Co-op game? Talán még meg is izzadtam, nem? Vagy beképzeltem? Ahj anyám segíts meg, már a valóságot is összekeverem a képzeletemmel. Egy ideig még cikáztak fejemben a gondolatok, amik lassan ugyan, de álom országba repítettek.

Egy ébresztő hangjára keltem, nem éppen kellemesen. Ezt nyöszörgésem is jól kimutatta. Vakon mocorogtam, míg nem találtam magam egy ember karjaiba. Hol is vagyok? Miért vagyok valakinek az ölelésében és… - szakadtak meg gondolataim egy pillanat alatt, mikor egy ismeretlen puhaság tapogatta ajkaimat. Kellemes volt, így követtem mozgását. Ki pislogtam a világra, mi történik, és minden megvilágosult. - FÚJ! TE IDIÓTA PERVERZ BAROM! - rivalltam rá eréjjesen, majd elpirulva bújtam el a takaró rejtekébe, sajnos pont dudorához érkezve. Miért nem szeret engem az Isten, könyörgöm! Nem tettem semmi rosszat! Kicsit undorodva, de még is kíváncsian nézegettem alsóján keresztül látszódó körvonalait nemességének.

- Már le is akarsz szopni? Mi történt veled? Azaz engem nem zavar. Sőt… - kuncogott felettem, mire egy külön helyen gubóztam össze, messze tőle.

- Nem szándékoztam, hülye. - dünnyögtem sértődötten. Meg volt életem első csókja, de azt is egy ilyen alakkal kellett. Minden értékemet ő veszi el, ami felettébb kezd irritálni.

- Na, ne legyél már ennyire durci-murci. - mászott hozzám és tőle furcsamód nem ujjazni, hanem simogatni kezdett. Hátamon végig siklott nagy és meleg tenyere, amibe én beleborzongtam. - Nem viszonoztad volna, ha annyira szívedből utálnál. Nem értem miért vagy ennyire ellenséges. Jó, elismerem, az elején elvetettem a sulykot, bocsánat. De azóta több kedves gesztust is tettem feléd, amire negatívan reagáltál. Felejtsd már el végre, és nézz rám úgy mint egy ismeretlen emberre. - hajolt közel hozzám. - Kezdjük újra ezt az egészet. - mormolta fülembe.

- Nem voltam magamnál mikor visszacsókoltalak. Egy beteg perverz alak vagy. Csak fiúkat veszel a házadba, jól megdugni őket majd ha nem kell, eldobod, mint játékszereket egy hónap után, s jöhet a következő. Én nem szeretnék kurvává válni, és ha most megbocsájtasz. - szedelőzködtem össze, majd átsétáltam a szobámba. Nem értem már én sem magam, a viszonyulásom hozzá egyaránt. Le kéne már magamban tudnom a dolgokat biztosra, hogy én már melyik nemhez vonzódom. Ismeretlen érzésekkel fölülkerekedve mentem zuhanyozni. Fel kell frissítenem az agyam.

Kádbeli transzomból ő zökkentett ki mikor már mögöttem is termett. Hátra néztem rá. Nem festett vidáman. Szemei piroskásak voltak, és tekintete sem boldogságot sugárzott. Sírt? Nem, az lehetetlen, ez az ember soha nem tudna. Már nyitottam volna szám, egy újabb lecseszésre, mikor megelőzött.

- Sietnem kell a munkába azért fürdök veled. - világosított fel bágyadtan és mosni kezdte magát. Bűntudatom volt miatta, de mit tehettem volna? Az ajánlatát az új kapcsolatról visszautasítottam elég bunkó módon. Most nem is nézett a testemre egyáltalán. Tiszteletben tartja, amikről már kiakadtam párszor. Talán még is van szíve? 

Ebben a házban már nem ő, hanem én vagyok a szörnyeteg. A kicsinyes szüzességem és hetero mániám miatt. Túl nagynak érzem a becsületem és ebből elég. De ezt nem most fogom vele tisztázni. Viszont végül is összejött az az elmélkedés, valamilyen szinten.

Mikor kiszállt mögülem, majd becsukta az ajtót felsóhajtva dőltem el. Mi van velem? Eredeti valóm sokkal kedvesebb, barátságosabb. Ami volt az elmúlt, ideje új esélyekkel előrukkolni. Holnaptól olyan leszek vele, mint a kis-angyal. Eldöntöttem. Ma még szivatom, és vonakodok tőle. Utolsó nap, na meg a reggeli után illendő lenne tartanom magam ahhoz amit mondtm, akár csak egy kis időre is.

Én is behaboztam testem, majd leöblítve róla léptem ki és öltöztem át, a gondosan kirakott váltó ruhámba. Az előzőt a szennyesbe száműztem, majd mint aki jól végezte dolgát, battyogtam a konyhába enni. Amint a lábam érte a helység hideg csempéjét, ajtócsukódást hallottam, ami számomra annyit jelentett, hogy elment. Napom unalmasan, eredménytelenül telt el. Úszkáltam kicsit medencéjében, levegőztem kertjében, ahol elkalandoztam agyam kesze-kusza útvesztőjében.

Amióta elraboltak nem voltam a külvilágban. Maximum mikor hazahozott… Akkor is aranyos volt velem. Egy takaróba bugyolált és karjaiban ringatott. Én meg természetes módon meg sem köszöntem, mert csak a rosszat láttam belőle. Borzasztóan szörnyű alakká váltam. Fogadjunk, ha más öreg faszi visz el, rég nem lenne ilyen jó sorom. Holnaptól mindent visszaadok neki kamatostul.

Éppen hintáztam, mikor hazajött. Már mentem volna is valamilyen okból hozzá, de hangja előbb kiáltott fel.

- Baek, gyere ide! Hoztam neked valamit!