Mérgezett szerelem 1. rész

(Nem hagylak ám itt teljesen titeket. Fokozatosan jövök vissza. Egyperceseket meg azért van időm írni, nem? ;P)

A reggelem a szokásos. Tipikusan négykor kelek. Nem vagyok fáradt egyáltalán, mert csak célom tüzessége ég lelki szemeim előtt. Egy újabb nap vele. Bármennyire is rossz érzés belül, ami naponta egyre csak erősödik, nem tudok kiállni a körforgásból. Tudom, hogy ezzel csak ártok, de amint a meghátrálást választanám, lefagyok. Nem vagyok olykor képes megtenni így tovább folytatom.

Ugyanezek a gondolatok szánkáztak végig agyamon majd nemet intve fejemmel, kikeltem jéghideg ágyamból. Megvakartam fejbúbom, miután odasiklottam ruhásszekrényem elé. Nincs sok választási lehetőségem. Sötét színű ingeim a fogason sorakoznak, míg alatta a természetesen fekete gatyáim, szépen gondosan összehajtogatva. Felsóhajtva vettem ki egy bordó pólót, és egy farmert. Öltözködésem elteltével utam a konyhába vettem. A hűtőben plazma, plazma hátán állt, így sok választási lehetőséget nem kínált fel nekem. Egy tasakot felkaptam, kulacsomba töltöttem, majd felkapva cipőm mentem is. Szívószálon keresztül, fekete napszemüvegben sétáltam lassú léptekkel. Ma végre újra látom. Pontosan 6 órája, 34 perce, és 41.. 42.. 43 másodperce voltam vele. Már félő, hogy túlságosan is beletekeredtem, de nem tudok leállni. Kell nekem. Muszáj.

Nem lakik olyan messze, így kellemes tempómban is 15 perc alatt odaértem. Benyomtam automatikusan a kódot és már bent is voltam a házban. Halkan behúztam magam mögött az ajtót, és óvatos léptekkel felmentem hálójába. Halk szuszogása ellágyította szívem. Egész nap néztem volna, ahogy életem szerelme alszik, de cselekednem kellett. Így hát kis keresés után elővettem a fiolát, a fecskendőt, és a fertőtlenítő szert.  Hajlatába permeteztem az anyagból és már adtam is be neki a szokásos dózist. Már csak 3 másodperc és kezdődik. 3… 2… 1…

 

Facebook oldal: Haneul's World

Tudósítás

Sziasztok! Tudom, nagyon régen volt már új blog bejegyzés. Elnézést kérek, már csak kicsi van hátra az évemből. Bár, már írtam volna, csak egy csomó vizsgám is hátrébb lett rakva, meg pár tanár úgy gondolja, hogy nincs elég dolgunk. Hogy most ők nagyon jampik lesznek, és feladnak még egy csomó anyagot dogára… Na mindegy, nem akarom ezzel húzni a drága időtöket. Valószínűleg június hatodikától már újra visszatérek az íráshoz. De csak azért akkor, mert latin vizsga után már hála az Istennek nincs semmi már. Szóval még egyszer ezer bocsánat.

A másik bejelenteni való dolog, hogy a Kpop story’s nevezetű blogomat befejezem, és ide fogom írni a többi bandáknak a történeteit, Os-eit. Hwaiting~