Miután elfogyasztottuk reggeli ébresztő forrásunk, megfogtam kezét és kihúztam
volna a teraszra, de ő hátra hőkölt.
- Na, mi az? Sosem jössz ki... Miért nem szereted a természetet? Nagyon rossz érzés, hogy a szabadban nem bújhatunk egymáshoz, mert félsz a fénytől. Gyere, nem olyan rossz! - húztam tovább mire elcsapta a kezem és durcásan befutott a házba. Na de jó. Most megbántottam, pedig nem állt szándékomban.. Néha tényleg nem értem Baekhyunt. Miért ilyen titokzatos előttem? Tudom már! Ma jól leitatom magunkat és akkor végre kihasználva az alkalmat, magamévá is teszem, és ő alszik el hamarabb. De... Nem érezném vele szemben fernek, hogy ittasan fekszünk le egymással...
Bementem hozzá. Éppen az ablakot fürkészte tekintetével. Mögé lopakodtam és lágyan átölelve nyomtam nyakába arcom.
- Bocsánat, nem akartalak megbántani. - néztem rá kutyaszemekkel. Ő természetesen megenyhült, ahogy mindig. - Mi lenne, ha ma leinnánk magunkat? - suttogtam fülébe. Szája felkanyarodott és bólintott egyet. Így hát lementem a boltba italt venni a ma esti bulihoz, miközben azon morfondíroztam, mit fogunk addig csinálni, és utána is.
Mikor végeztem, egymás elé rakva lábaim nyitottam be a házba, és be is csuktam magam mögött a falapot. Az italokat bepakoltam a hűtőbe, majd tekintetem a faliórára kalandozott. Jól elszállt az idő. Felkeresve Baeket kaptam fel és vittem le a hátamon a konyhába.
- Főzz valami fincsit! Mindig olyan finomakkal táplálsz engem anyuci. - néztem rá könyörögve, ő meg csak elnevette magát édes hangján.
- Na, mi az? Sosem jössz ki... Miért nem szereted a természetet? Nagyon rossz érzés, hogy a szabadban nem bújhatunk egymáshoz, mert félsz a fénytől. Gyere, nem olyan rossz! - húztam tovább mire elcsapta a kezem és durcásan befutott a házba. Na de jó. Most megbántottam, pedig nem állt szándékomban.. Néha tényleg nem értem Baekhyunt. Miért ilyen titokzatos előttem? Tudom már! Ma jól leitatom magunkat és akkor végre kihasználva az alkalmat, magamévá is teszem, és ő alszik el hamarabb. De... Nem érezném vele szemben fernek, hogy ittasan fekszünk le egymással...
Bementem hozzá. Éppen az ablakot fürkészte tekintetével. Mögé lopakodtam és lágyan átölelve nyomtam nyakába arcom.
- Bocsánat, nem akartalak megbántani. - néztem rá kutyaszemekkel. Ő természetesen megenyhült, ahogy mindig. - Mi lenne, ha ma leinnánk magunkat? - suttogtam fülébe. Szája felkanyarodott és bólintott egyet. Így hát lementem a boltba italt venni a ma esti bulihoz, miközben azon morfondíroztam, mit fogunk addig csinálni, és utána is.
Mikor végeztem, egymás elé rakva lábaim nyitottam be a házba, és be is csuktam magam mögött a falapot. Az italokat bepakoltam a hűtőbe, majd tekintetem a faliórára kalandozott. Jól elszállt az idő. Felkeresve Baeket kaptam fel és vittem le a hátamon a konyhába.
- Főzz valami fincsit! Mindig olyan finomakkal táplálsz engem anyuci. - néztem rá könyörögve, ő meg csak elnevette magát édes hangján.
