Eltulajdonítva - 2. rész

Ruhája gyengén hullott le a földre, utat engedve szememnek Chanyeol testére.  Izmos, de még is nem azaz eltúlzott típus, mikor ki van gyúrva, hanem szép ízléses felsőteste volt. Most látszott meg igazán magassága, szép hosszú lábain keresztül. Bőre biztos  jó puha, ahogy elnéztem, csak úgy vonzott, hogy érintsem meg. Derék tájt elöl elég nagy volt, míg hátul kerek feneke csak még jobban szépített a látványon. Jesszus miről beszélek? Biztos csak a drog hatása még. Ahogy közeledett felém, picit félni kezdtem, mert nem tudtam mire készül. Beszállt mögém és megnyitott csappal átölelt. Álla pontosan beleillett a nyak és váll közötti részembe, majd rám emelte tekintetét.

- Mit csinálsz? - kérdeztem rápillantva, de el is kaptam onnan szemeim.

- Szerelmeskedek veled, hogy elcsábítsalak, és szexelj velem. - mondta lazán, de oh oh én nem az szajha vagyok, aki ennek máris enged, és kész az ágyi kielégítés. Nem fogok dugni vele, azért mert kanos, és nem fogom elveszíteni Park nagyságos Chanyeollal.  Sajnos pírem arcomon nem akart alább hagyni, de ugyan miért kéne? Hisz ez a tipikus Baek. - gondolkodtam magamban flegmán.

- Nem fogok veled se szexelni, se semmi ilyesmit csinálni, mert pont hogy nem te fogod elvenni a szüzességem. Én azt nem adom bárkinek, azért a másik félnek is erős érzelmeket kell irántam táplálnia, ugyanúgy nekem is. - jelentettem ki véleményem, de féltem mit fog rá reagálni.

- Drága Baekie, az enyém vagy, nincs más választásod, nem is adok. Jó lesz velem, csak ennyit tudok biztosítani. - fogadta jobban hála égnek, mint vártam. Megőrülök tőle.

Nyakamat kezdte csókolgatni, míg hasam és mellkasom közt vándorolt keze. Lehunytam szemhéjam a kellemes érzésre. NEM! NEM SZABAD! Mit csinálok én? Erre a jelenetre elmosolyodott, de folytatta tovább mintha mi sem történt volna. Puha ajkai bőrömhöz értek, amitől folyamatosan borzongások sora ment keresztül bennem. Mancsai már karom simogatták, míg aprókat szívogatott vállamnál. Majd hirtelen olyat tett, amit nem kellett volna.  Mutatóujját magamban éreztem, pontosabban bennem matatott alulról. Kihúztam onnan majd egy pofon keretében kifutottam a fürdőből. Közben elsírtam magam nem is annyira a fájdalomtól, hanem a csalódottság miatt. Tudhattam volna pedig, hogy már, máris azt akarja, de valamiért engedtem neki, hogy ilyeneket csináljon, Jó ember lenne ő, ha nem tenne ilyeneket, és nem lenne túlságosan perverz. Talán kezdek beleesni? Nem, ki van zárva. Nem vagyok meleg, és nem áll szándékomban, hogy az legyek.

Elmenekültem előle, egy kis szobába és becsuktam az ajtót. Eltorlaszoltam majd pihegve nekidőltem, és hátammal lecsúsztam rajta. Perverz állat. Undorodom tőle. Először még azt hittem kedves és óvatos. Odafigyel majd rám, meg ilyesmik, de nem. Ha bele halok is, de én nem adom magam oda neki. Pont egy hálóba zártam be magam, ami jól is jött.  Túl rendezett volt ahhoz, hogy itt valaki minden este aludjon, így a vendég szobának tudtam be. Lefeküdtem az ágyra miután odasétáltam és füleltem. Halk léptek zaja ütötte meg fülemet. Levegőmet visszafojtva figyeltem. Megállt a bejáratnál egy kis időre majd tovább ment. Tudta, hogy itt vagyok, de figyelmen kívül hagyott. Ennek örültem is, de valamiért nem is. Sok volt ez nekem mára. Betakaróztam és meztelenül elaludtam.

Másnap reggel dörömbölésre ébredtem. Nem a legjobb ébresztő, de igazán gondolhattam volna. Ha tovább üti, kiszakad a zsalukból, és volt ajtó, nincs ajtó. Te is okos vagy Chanyeol fiam.

- Nyisd ki Baek, vagy berúgom, de annak nem lesz jó vége! - ordította idegesen. - Most visszaszámolok háromtól, ha addig nem nyílik ki ez a szaros ajtó, esküszöm, halálra duglak!

Teljesen megijedtem és odarohanva kattintottam ki a zárat. Hiba volt, bár lehet még mindig ez volt a legjobb választás, amit tehettem volna. Erőszakosan befurakodott ajtómon és az ágyra lökött. Fölém mászott és onnan nézett le rám.

- Ha nem tudnád, ebben a házban én vagyok az úr, és azt csinálod, amit én mondok, akarok. Szép kis bajt sodortál magadnak. Hülyébb vagy mint gondoltam. - nyalta meg ajkait, miközben hangját szépen lassan lehalkította. Megmarkolta hajamat és felhúzva, végig nézett megrémült arcomon. Nem, én ezt nem engedem…

- Menj a faszomba Park Chanyeol! Nem bánhatsz így egy emberrel! Rossz személyt néztél ki magadnak! Mi van, nem tetszik, hogy én keményebb falat vagyok, mint az eddigi kis cafkáid? Nehéz megbirkózni valamiért, mert eddig a segged alá volt téve minden? Bocsáss meg, de semmi ízlésem nincs veled dugni, se egyéb mást csinálni, amíg így viselkedsz velem! – forrt fel agyvizem, amit vörös arcom és nyakamon düledező erek is mutatták. Ellöktem kezét hajamtól. Basszus… most burkoltan azt mondtam neki, hogy csábítson el? Jesszusom, kérlek, ne essen le neki.

Meglepődötten bámult rám. Na, erre nem számítottál, mi? A kis „hülye” Baekhyun kiáll magáért. Leszállt rólam és egy, a szobában lévő szekrényhez sétált. Kivett belőle egy alsógatyát és pólót, majd hozzám dobta és pufogva kiment. Nem tetszett az Uraságnak, hogy nem az van, amit ő szeretett volna. Diadalmasan vettem fel a hozzám vágott ruhaneműt és szusszantam egyet. Nem hittem, hogy erre képes leszek.

Óvatosan, sompolyogva néztem körül a lakásban, és mentem le a konyhába, mikor felfedező utam alatt megtaláltam. Nem volt ott, így nyugodtan süröghettem foroghattam benne, rament csinálva hasikámnak. Természetesen házikszítésűt, mert az enyém jobb, mint a bolti. Mikor végeztem és kinyalakodtam magam, megfordulva vittem volna fel a szobámba, de hátam mögött ott állt ő, és a falnak nyomott. Ételem majd kiesett kezemből, de láthatóan nem érdekelte. Kezeit a falnak nyomta, támasztva magát, és elzárva menekülési útjaimat.

- Elfoglak csábítani, és szerelmes leszel belém, Byun BaekHyun. - suttogta fülembe.