Eltulajdonítva - 3. rész

(Sztorizgassunk! Na gyermekeim, nagyon sajnálom, hogy csak most tudtam hozni, ezt a részt, de egyszerűen vagy nem volt időm, vagy ihletem, vagy a napi hajtás miatt elveszett az energiám. De mindig két hét lesz a maximum mikor írok :)  Most is délután bealudtam, és éjszaka ébredtem fel, gondoltam most van időm, essünk neki, vagy különben ti estek lassan nekem :D Fogadjátok szeretettel! :) )

Ledermedtem mondatára. Ezt most jól hallottam? Nem, biztos csak képzelődöm. - Drága „Gazdám”, én most szerintem elmegyek kecskéket számolni, mert a bárányokból kifogytam. Ha megengeded, engedelmeddel lelépek, amiről úgy tudom, nem kell kérvény. De ha gondolod, szívesen csinálok okmányokat, különböző hasznos fecniket, a Chanyeol nevű autó vezetési engedélyéről. - tolattam ki kezei alól, és mint egy kocsi száguldottam fel a szobába, ezzel is nyomatékosítva az előbb elhangzott viccemen. Még kipufogó hangot is adtam a kedvéért. Na de elég mára a gyereknapból.

A vendégszobában az ágyra kúsztam és ott kezdtem el enni, ismét mennyeien készült ramenem. Természetesen becsuktam magam után az ajtót, mert legalább étkezés közben nem akarok Chanról hallani se, de még a különböző nyálas vagy erőszakos közeledését is messze hessegetni. Csendben, nyugodtan nyammogtam az ételemen, amit hamar be is gyűrtem, így egy újabb akadályt állítva magam elé, miszerint le kéne osonnom, eltakarítani a tányért.

Hát legyen, szerettelek mama. Ne szomorkodj, bár lehet nem természetes halált haltam, és még fiatal is voltam, de viszonylag jó életem volt. Végzetem oka, egy perverz ember folyamatos zaklatása volt, amit már a szívem nem bírt viselni. Kék rózsát szeretnék a síromra, ha nem tudod, hogy hogyan és miként kell olyat beszerezni, nézd meg a youtubeomat, azon belül pedig a kedvelt videók szekciót. Ha nem válna be, maradunk a jó öreg Alice megoldásnál, és befested a szirmokat. Mond el a család többi tagjainak is, hogy szeretetem határtalan volt irántuk.

Miután elmondtam ezt a siralmas monológot magamban, úgy éreztem a végrendeletemhez is le kéne ülnöm. Oh, bizony, ez még nem az volt, nehogy hagyjak nektek reménykedésre kis morzsákat. Áh, kit áltatok, nincs kedvem hozzá, csak menjünk le és mossuk el. Miért kerítettem ennek ekkora ügyet, arról fogalmam sincs, még az agyam is elzsibbadt tőle.

Lesomfordáltam a konyhába ahol nagyobb zajok nélkül intéztem el az ételmaradékokkal díszített dolgokat. Már mentem volna vissza, de ismét vajon kit látnak szemeim? Nem, nem a télapót.  Jobb lett volna most megírni azt a nyamvadt végrendeletet.

- Benézek a munkahelyemre, ha megenyhültél te drága őskövület, szólj. Alapjáraton meg ha valami baj van, hívj a vezetékes telefonról. Körbe nézhetsz, bármit csinálhatsz, persze határokkal. A kertet és a különböző publikus helyszíneket használatba veheted, de a háló szobám és egyéb más privát helyek tabu. - hajolt le magassági szintemre, és egy puszit nyomva homlokomra elment hazulról. Már épp ordítozni akartam volna, hogy mit képzel magáról, de más érzelmek elnyomták az első gyors rohamot. Elpirulva fogtam ajkai helyére ahol perzselte nyoma bőrömet.

Mint egy pisis kislány olyan vagyok. Mindenkivel bunkó vagyok, aki közeledni merészel nagyságomhoz, és szűzies viselkedésem nagyon feltűnő számomra. De hát, most ha én nem szeretném elveszteni méltatlanul, akárkivel akkor ez van. Ez Byun BaekHyun, ha valakinek nem tetszik, utazzon Alaszkába, vagy mit tudom én. Bár lehet, túlreagálom, és tényleg egy alpári paraszt vagyok vele, de ha ennyire akar, mutassa ki, szerezzen meg magának. Mert azt ezek ellenére sem mondtam, hogy egyáltalán nincs nálam esélye, de ha így közelít meg, ahogy tegnap, felejtsen el. Nem egy ribancot vett meg, hanem egy méltóság teljes férfit. Vállalja értem a felelősséget.

Ekképp morfondíroztam agytekervényeim belsejében, mikor észrevettem magam. Még mindig puszija helyét tapiztam, elvörösödött fejjel. Megköszörültem kínosan torkom, és ruháim megigazítva néztem tovább ki a fejemből, mintha nem most jöttem volna zavarba gesztusától.

Kiöntöttem egy pohárba a hűtőben lévő frissítők közül az egyiket, és azt szürcsölgetve kerestem fel a TVt. Nem találtam, helyette sokkal jobb helyre bukkantam. Durva ez az ember. Egy egész mozija van a házában! Beléptem a sötét terembe, ahol felkapcsolva a villanyt még jobban elámultam. Középen széksorok, elől egy óriási vetítővászon, és a fal mellett különböző hangulatot és érzést egyaránt még jobban felidéző dolgok álltak. Volt pattogatott kukorica gép, mellette egy üdítőkkel teli mini hűtő, és más-más filmekről készült plakátok. Eldöntöttem, én ide beköltözök, és itt élem le a hátralévő életem. Anya, még sem kell az a temetés!

Odalassúztam a popcorn géphez, és egy piros-fehér csíkos papírtartóba szedtem magamnak, majd a most már üres üvegembe töltöttem az italok közül. Ezeket leraktam egy tetszőleges széknek a tartóiba ahol ülni fogok, és a vetítő géphez somfordálva tettem be egy ma jött ki vígjátékot. Lekapcsoltam a fényt, és helyemre sétálva helyeztem magam kényelembe, amiben a fotelszerű puha ülőalkalmatosság is segítségemre volt. Beállt hátizmaim kezdte masszírozni, mikor véletlenül a karfára tettem a kezem, beindítva ezzel a gépezetet. Nem bántam, kellemes csalódásként ért.

Ellazulva emeltem tekintetem a futó történetre, amitől később megfájdult a hasam, annyit nevettem. Ez a ház kész mennyország. Bár jó lenne, ha a benne lakó egyed is… normális volna? Igen ezt kerestem. Néha elgondolkodtam, hogy tényleg miért vagyok ilyen vele, de mindig a kádas történetnél lyukadtam ki, ezáltal a végére feladtam a megoldás keresését és a pocakfájdító menet után egy romantikus filmet raktam be. Magamban csöndben kielemeztem. Én még soha nem voltam szerelmes, innen eredhet ridegségem. Elgondolkodtam vajon milyen lehet. Szívfájdító volt, hogy ez az érzés még nem látogatott el köreimbe, de ami késik, az nem múlik… legalábbis reményeim szerint.

Mire vége lett, arcom dörzsölgetve hagytam el a szobát, és kószáltam a házban össze-vissza, felfedezve zugait. Jakuzzija is volt, medence a kertben, minden mi szem szájnak ingere. Ezeket nem szerettem volna ma használatba venni, vagy elveszik az öröm, és unalmas lesz minden egy idő után.

Túrám végén éppen a hálómba szerettem volna visszabaktatni, mikor ajtónyitás hangja csapta meg a fülem. Nem sokára hangosodó léptekkel ott termett előttem, valamit rejtegetve háta mögött.

- Nem, most sem szándékozok szexelni ve… - mondtam volna már reflexből, de nem az történt, amire gondoltam.

Háta mögül előhúzott egy virágcsokrot és felém nyújtotta azokat. - Ezt neked hoztam. - mondta mosolyogva.