Eltulajdonítva - 6. rész

Félre döntött fejjel, kíváncsian sétáltam hívóhangom irányába. El sem tudtam képzelni, mi lehet az a nagyon fontos dolog. Lépteim amint egyre jobban közeledtem a célponthoz felgyorsultak, szívemmel egyetemben. Ideges lettem, vajon most kapom e meg azt, amit eddig tettem vele. Hisz reggel elég lelombozott állapotban volt, talán eddig csak gondolkodott, most pedig beteljesíti.

- Gyere már ide, nem haraplak meg. - mosolygott rám, mikor az udvar felőli ajtóban álltam már, rálátva a bejáratban toporgó Chanyeolra. A lehető legvontatottabban masíroztam felé, majd közvetlenül stoppoltam le magam előtte. Ekkor, egy kiszámíthatatlan cselekedetet hajtott végbe.

Magához húzott derekamnál fogva, így testünk összesimult - már amennyire magasságom engedte - és párnáimra tapadt. Kikerekedett szemekkel pislogtam rá, nem értettem őt, de valamiért nem tudtam ellenkezni. Á-áá kizárt, hogy belé szerettem. Vagy talán még is? Ajkaim is mozogni kezdtek maguktól, de én csak mereven álltam karjaiban. Gyengén, de felemeltem kezem, és közénk csúsztatva toltam el mellkasán keresztül.

- Chanyeol, te normális vagy? Ha csak ezért hívtál ide, mentem is. Nem smárolhatsz le csak úgy! Én nem leszek a kurvád. - mondtam íriszébe nézve, de éreztem, szavaim csupa hazugság. Nem tudok már neki ellenállni, megtörtem. Csak őt akarom, amik az előbb csak úgy folytak számból, engem bántottak a legjobban.

Szomorú mosoly kúszott arcába, és táskájából előhalászott egy Scooby-Doos plüsst. Felém nyújtva várta, hogy elvegyem.

- A tiéd, csak ezt az egyet tartsd meg. Nem tűrök ellenkezést. Tudom, mennyire odavagy érte. Másik dolog pedig, hogy ma megint velem vacsorázol, ugyanis beszélni szeretnék veled. - rakta mancsaimba a puha játékszert és felkullogott szobájába. Honnan szerezte, hogy szeretem? Mert ez igaz. Megrántva vállam, és nehézkés szívvel mentem hálómba, majd ültem le az ágyra. Magam mellé raktam új állatkám, én pedig erősen arcomra csaptam. Hogy lehetek ennyire egy szívtelen dög? Mindent elrontok.

Fél órán át csak ezt a témát nyúztam, amikor ugyanis felszólt a ház ura, kaja van. Remegő térdekkel lassúztam be a fürdőbe kezet mosni, majd az étkezőbe. Leültem már számomra szokásos helyemre és végig néztem a kisebb-nagyobb edények tartalmán. Még mindig ízlésesen tálal. Felpillantottam éppen helyet foglaló alakjára, és vártam mi lesz.

- Na, hát akkor jó étvágyat. - nézett mélyen tekintetembe, majd neki látott falatozni. Háát jóóó… Viszont kívántam és neki kezdtem az étel elpusztításának. Kínos csönd ereszkedett le ránk, amit ő a második fogásnál óhajtott megszüntetni. - Egy fontos dologról szeretnék veled beszélni.

- Hallgatlak. - mondtam félénken.

- Menj el. Nem díjaznám, ha itt maradnál. Holnap hajnalban jön érted egy autó, az hazavisz. - ejtette ki mereven, a fájdalmasabbnál fájdalmasabb szavakat.

- De… De miért? - kérdeztem elhaló hangon. Végleg elrontottam. Miért nem lehet visszapörgetni az időt? - Akkor miért csókoltál meg?

- Az volt az utolsó esélyed. Kíváncsi voltam, megtörsz e. Tényleg nem szeretsz. Azt hittem talán… de nem. Te rühellsz engem, de nem bírtam elfogadni. Bár még mindig nem értem miért viszonzod csókjaim. Lehet, játszol velem. De többé nem kell szenvedned. Én nem fogok felkelni, majd ébresztőt nyomok be neked, a ház elé kell csak kicsoszognod. Nem kívánok erről többet vitatkozni. - zárta le hidegen.

Köpni, nyelni nem tudtam. Olyan egy hülye bunkó paraszt vagyok. Most mit tegyek? Ha tovább tárgyalok vele erről, még hamarabb kidob, vagy valami annál is rosszabb. - ekképp törtem fürgén buksim.

A vacsora második fele eseménytelenül, és szinte tapintható csendben telt el. Agyamban a fogaskerekek megállás nélkül dolgoztak, valamit kifundálva, de csak nem akart összejönni belőle, egy normális terv. Letaglózott ez az egész, képtelen voltam bármit is csinálni ezzel a fennálló problémával. Mikor végeztünk tudva menetrendem, indultam meg a fürdő felé, egy gyors zuhannyal frissítve elmém.

 Nos tehát akkor. Pácban vagyok, mert rájöttem szerelmes vagyok belé, de ő el akar küldeni. Most spurizzak oda bevallani neki érzéseim, és könyörögni a további itt maradásért? De azt hinné, csak a háza, pénze érdekel. Aludjak vele újra? Nem engedné meg. Lépési esélyeim elfogytak. Ez egy sakkjátszma, amit most veszítettem el. Elsírtam magam és fejem a csempébe vertem. - Hülye, hülye, hülye Baekhyun! - zokogtam keservesen, minden szónál ütést mérve fejemre a fal által. Csak sziszegni tudtam a szavakat, s egyre becsmérlőbb módon beszéltem magamról. Egy pillanatban, mikor már koponyám szétrepedni készült megpihent fejem közvetlenül a hideg kő előtt. Ezzel nem fogok előrébb jutni. - szólalt fel a hang fejemben. Hisztizéssel nem oldom meg gondjaim. Behaboztam testem, majd le is öblítettem róla. Kiszálltam, megtörülközés után pedig felöltözve kullogtam sajgó kobakkal szobámba.

Leültem az ágy szélére és magamhoz öleltem újonnan szerzett plüssöm. Valószínűleg ez fog rá emlékeztetni, ha örökre itt hagyom. Pontosabban én nem akarom, de ha ő parancsolja sajnos nincs mese. Takaróm alá bújtam, s kértem meleg, védő oltalmát, ha már szívem teljesen romokban. Most értettem meg, milyen érzés volt neki naponta átélni, ahogy leszidom, visszautasítom közeledését. Minden egyes áldott percben érezte azt a fájdalmat, amit sorozatosan szúrtam szívébe. Ő elkezdett volna velem máshogy bánni, mint előző szerzeményeivel, de én csak a szexre éhes Chant láttam. Pedig belül sokkal jobb, mint az ember gondolná. De én ezt most kugliztam el.

A könnyeim repítettek egy különálló helyre, aminek a neve álomvilág volt. Miközben aludtam sikerült némiképp megnyugodnom, légzésem is visszaállt lassan a normálisba. Magamhoz szorítottam egyetlen Chanyeol forrásomat, pihe-puha Scooby-Doom.

Reggel arra az idegesítő, és nem várt hangra ébredtem, amit úgy hívnak, ébresztő. Amint magamnál voltam minimálisan, azonnal kapcsoltam ki csipogó hangját, nehogy a másik szobában alvó füles meghallja. Morcosan keltem ki a paplan alól, és öltözni kezdtem. Mozdulataim lassúak, monotonok voltak, mert nem szerettem volna elmenni és itt hagyni Yodát. Bár akárhányszor is ismétlem meg ezt a mondatot fejemben, a végeredmény nem változik. Felsóhajtottam vontatottan, mert éppen egy újabb könnyzápor készült kitörni belőlem, majd minden holmim összekapva kezdtem elindulni kifelé a házból. Utoljára még halkan benyitottam hálójába, oda osonva hozzá, néztem végig rajta. Hívogató homlokára nyomtam egy lágy, apró puszit és kiballagtam az autóhoz. Ahogy mondta, minden ott volt, akkor, és ahogyan történnie kellett.

Beültem majd odabiccentettem a sofőrnek egy jó reggelt mormolva, mire elindult a jármű. Ennyi? Ez volt Byun BaekHyun első nagy szerelme? Nem. Nem, ez a történet nem így fog végződni, ha belehalok is. Harcolni fogok, még vért is izzadok közben, de nem hagyom annyiban. Ez nem én vagyok.

- Kérem, menjen vissza. - mondtam a vezetőnek és mikor újra háza előtt érintette lábam az aszfaltot fellélegeztem. - Kapcsolatmentő akció indul.