( Sziasztok, tudom rég voltam, ez a félév, ünnepek műve ne
rám haragudjatok^^” Viszont tudom milyen nehéz követni, egy régebben olvasott
ficit, így gyorstalpaló: Baeket megvette Chan, Baek ellenáll neki főleg miután
azonnal ráhajtott szép szóval. Chan meg akarja hódítani, az előző részben
virágot adott neki és vacsoráztak, most pedig esik az eső, Baek fél és Chant
kérdezi, aludhat e vele. Jó olvasást!)
- Tudod Baek, amilyen szűzies vagy, nem hiszem, hogy jó
ötlet lenne. Sőt véleményem szerint a házszámot is eltévesztetted, nem ide
akartál jönni. A te logikáddal, amíg el nem veszlek, és le nem fekszünk
egymással nincs együtt alvás sem. Jó éjt. - csukta be az ajtót, nekem meg tátva maradt a szám. Na, jó ezt most megkaptam. Tényleg
nagyon bunkó vagyok vele. De hát, ha ezt érdemli? Vagy tényleg elvetettem a
sulykot? Aish most rosszul érzem magam. Nem szabad, miatta nem. Mégis félek
Jinjja!
Szomorkásan és csalódottan vissza csoszogtam ágyamba és a takaró
alá bújva kezdtem sírni. Nekem kis kori traumám az ekkora eső. Csöndesen nyeltem szipogva forró vízcseppjeim. Nem akartam, hogy meghallja. Akkor ott és akkor vége a
kemény BaekHyun látszatnak. Nem adom ám fel ilyen könnyen. - embereltem meg
magam belül és letörölve eltépázott arcom lopóztam vissza hálójához. A fára rakva
fülem figyeltem, alszik e már. Egyenletes szuszogást észleltem csak, így
besompolyogtam majd bemásztam mellé a dunna alá. Riadtságom nem lankadt, közelebb kúsztam hozzá és végig néztem nyugodt arcán. Ilyenkor olyan szép, kisimult
ábrázata van. Akaratlanul elmosolyodtam, bele sem gondolva mi futott át
másodpercekkel ezelőtt agyamon és lehunytam szemfedőm.
Csodálatomra megmozdult mellettem, mire én kővé dermedve
vártam mit fog csinálni. Csak kényelmesen elhelyezkedik, vagy elgémberedett tagjait rakja más pozícióba, talán
valami ezektől eltérő dolog? Pattanásig feszültek idegeim, míg végbe vitte tetteit. Átölelt
szorosan magához húzva.
- Azért ne fulladj meg. - nézett le fél szemmel mosolyogva
rám. Basszus, tényleg elfelejtettem lélegezni. Kifújtam a régóta bennidőző
levegőt, és újjal frissítettem fel tüdőm. Orrom kellemes illatával töltődött
fel. Várjunk csak egy pillecukornyalásnyit… Ő végig fent volt, amíg én
lerendeztem az előadásom? Elvörösödve nyomtam fejem mellkasához, hisz máshogy nem
volt lehetőségem eltakarni. - Most már tényleg jó éjt. - borzolta össze hajam.
Na, és én ezek után próbáljak elaludni? Mi ez, valami hülye
Co-op game? Talán még meg is izzadtam, nem? Vagy beképzeltem? Ahj anyám
segíts meg, már a valóságot is összekeverem a képzeletemmel. Egy ideig még cikáztak
fejemben a gondolatok, amik lassan ugyan, de álom országba repítettek.
Egy ébresztő hangjára keltem, nem éppen kellemesen. Ezt
nyöszörgésem is jól kimutatta. Vakon mocorogtam, míg nem találtam magam egy
ember karjaiba. Hol is vagyok? Miért vagyok valakinek az ölelésében és… - szakadtak
meg gondolataim egy pillanat alatt, mikor egy ismeretlen puhaság tapogatta
ajkaimat. Kellemes volt, így követtem mozgását. Ki pislogtam a világra, mi történik, és
minden megvilágosult. - FÚJ! TE IDIÓTA PERVERZ BAROM! - rivalltam rá eréjjesen, majd elpirulva bújtam el a takaró rejtekébe, sajnos pont dudorához érkezve. Miért nem
szeret engem az Isten, könyörgöm! Nem tettem semmi rosszat! Kicsit undorodva, de
még is kíváncsian nézegettem alsóján keresztül látszódó körvonalait
nemességének.
- Már le is akarsz szopni? Mi történt veled? Azaz engem nem
zavar. Sőt… - kuncogott felettem, mire egy külön helyen gubóztam össze, messze
tőle.
- Nem szándékoztam, hülye. - dünnyögtem sértődötten. Meg volt
életem első csókja, de azt is egy ilyen alakkal kellett. Minden értékemet ő
veszi el, ami felettébb kezd irritálni.
- Na, ne legyél már ennyire durci-murci. - mászott hozzám és
tőle furcsamód nem ujjazni, hanem simogatni kezdett. Hátamon végig siklott nagy
és meleg tenyere, amibe én beleborzongtam. - Nem viszonoztad volna, ha annyira
szívedből utálnál. Nem értem miért vagy ennyire ellenséges. Jó, elismerem, az
elején elvetettem a sulykot, bocsánat. De azóta több kedves gesztust is tettem feléd,
amire negatívan reagáltál. Felejtsd már el végre, és nézz rám úgy mint egy
ismeretlen emberre. - hajolt közel hozzám. - Kezdjük újra ezt az egészet. - mormolta fülembe.
- Nem voltam magamnál mikor visszacsókoltalak. Egy beteg
perverz alak vagy. Csak fiúkat veszel a házadba, jól megdugni őket majd ha nem kell, eldobod, mint játékszereket egy hónap után, s jöhet a következő. Én nem szeretnék kurvává válni,
és ha most megbocsájtasz. - szedelőzködtem össze, majd átsétáltam a szobámba.
Nem értem már én sem magam, a viszonyulásom hozzá egyaránt. Le kéne már
magamban tudnom a dolgokat biztosra, hogy én már melyik nemhez vonzódom. Ismeretlen érzésekkel
fölülkerekedve mentem zuhanyozni. Fel kell frissítenem az agyam.
Kádbeli transzomból ő zökkentett ki mikor már mögöttem is termett. Hátra néztem rá. Nem festett vidáman. Szemei piroskásak voltak, és
tekintete sem boldogságot sugárzott. Sírt? Nem, az lehetetlen, ez az ember soha
nem tudna. Már nyitottam volna szám, egy újabb lecseszésre, mikor megelőzött.
- Sietnem kell a munkába azért fürdök veled. - világosított fel
bágyadtan és mosni kezdte magát. Bűntudatom volt miatta, de mit tehettem volna?
Az ajánlatát az új kapcsolatról visszautasítottam elég bunkó módon. Most nem is
nézett a testemre egyáltalán. Tiszteletben tartja, amikről már kiakadtam
párszor. Talán még is van szíve?
Ebben a házban már nem ő, hanem én vagyok a
szörnyeteg. A kicsinyes szüzességem és hetero mániám miatt. Túl nagynak érzem a
becsületem és ebből elég. De ezt nem most fogom vele tisztázni. Viszont végül is
összejött az az elmélkedés, valamilyen szinten.
Mikor kiszállt mögülem, majd becsukta az ajtót felsóhajtva dőltem
el. Mi van velem? Eredeti valóm sokkal kedvesebb, barátságosabb. Ami volt az
elmúlt, ideje új esélyekkel előrukkolni. Holnaptól olyan leszek vele, mint a kis-angyal. Eldöntöttem. Ma még szivatom, és vonakodok tőle. Utolsó nap, na meg
a reggeli után illendő lenne tartanom magam ahhoz amit mondtm, akár csak egy kis
időre is.
Én is behaboztam testem, majd leöblítve róla léptem ki és
öltöztem át, a gondosan kirakott váltó ruhámba. Az előzőt a szennyesbe száműztem,
majd mint aki jól végezte dolgát, battyogtam a konyhába enni. Amint a
lábam érte a helység hideg csempéjét, ajtócsukódást hallottam, ami számomra
annyit jelentett, hogy elment. Napom unalmasan, eredménytelenül telt el.
Úszkáltam kicsit medencéjében, levegőztem kertjében, ahol elkalandoztam agyam kesze-kusza útvesztőjében.
Amióta elraboltak nem voltam a külvilágban. Maximum mikor
hazahozott… Akkor is aranyos volt velem. Egy takaróba bugyolált és karjaiban
ringatott. Én meg természetes módon meg sem köszöntem, mert csak a rosszat
láttam belőle. Borzasztóan szörnyű alakká váltam. Fogadjunk, ha más öreg faszi visz el,
rég nem lenne ilyen jó sorom. Holnaptól mindent visszaadok neki kamatostul.
Éppen hintáztam, mikor hazajött. Már mentem volna is
valamilyen okból hozzá, de hangja előbb kiáltott fel.
- Baek, gyere ide! Hoztam neked valamit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése