Tudjátok, van az az érzés, amikor sikereket érsz el, fejet
hajtanak a munkád előtt, elismernek, tisztelnek és akár rajonganak is érted.
Vegyük például az iskolát, hisz szinte oda mindenki járt közületek. Általában
azt a tantárgyat kedveled, amiben jó vagy, és pozitív élményekkel gazdagodsz.
Igen, jól tudom, hogy nem szeretjük a sulit program van bediktálva a fejetekbe,
a többi „nincs értelme egy csomó tantárgynak” ilyen gondolat menet
mellett. Engem minden esetre jó érzéssel töltött el oda járni. Talán kissé
hiányzik is. Később viszont nagyon is sokra vittem belőle. Hisz egy tudósnak
sok alapismeretre van szüksége, amit csak onnan tanulhat, nem igaz?
Hoppá, elárultam a foglalkozásom. De ez a különös, cifra
történetemből előbb utóbb úgy is kiderült volna. Na de hát akkor legalább
valami kis szösszenettel állnék elő magamról, ha már itt locsogok össze-vissza.
Az én híres titkos, elit nevem Park Chanyeol. Tudósként
dolgozok Seoul egyik legnagyobb cégénél. Egy portált, más néven egy dimenzió
kapu megnyitásán dolgozom egyedül, és egyelőre semmi eredménnyel. Remélem most
már leesett miért kezdtem hadoválni példákat az iskoláról. Nincs egyáltalán
siker élményem, ez miatt pedig kezdem feladni, hogy bármi is kisülne ebből a projektből. Az igazság viszont az, hogy igenis működne a dolog. Egy apró bakit
kivéve. Eddigi analíziseim szerint nem normális réz-szulfátra lenne szükségem a
kapuhoz. Magyarán nem a hagyományos kell nekem a dimenzionális ugráshoz. Nem hinnétek el, de
ez után is nyomoztam, és ami létfontosságú nekem a kísérletben, nem más mint a
holdkő. Ennek az eredetét, honlétét, megtalálhatóságát keresem manapság. Nehéz
munka, remélem a portál megnyílik, ha megtalálom. Katonai és kutatási okokból
csinálom mindezt.
Az elején még élveztem mikor könnyebben ment, mára egész
nyögve nyelős az egész. Nem tudom sikerül e…
Ekkor még nem tudtam, mekkora veszélyeknek teszem ki
magam, és kivel találkozok majd. Milyen szenvedés lesz ott hagyni a
szerelmem. Különböző testi, lelki kínzásokon végig esni. Megízlelni az igazi félelem, kudarc, elhagyatottság, szerelem keserédes ízét. Oh, ez csak a kezdet
volt… és a vég felé vezetett…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése