Eltulajdonítva - 7. rész

( Sajnálom, hogy ilyen sok idő kimaradt. Témazárók, dogák millióit írtam meg. Időm kevés, kedvem sem volt, úgy pedig mi értelme? Most viszont folytatódik a történet, nem haltam meg ;) Nincs leelenőrizve, az esetleges hibákért elnézést, majd átnézem.)

Halk léptekkel közeledtem az úti célomhoz. Szívem torkomban dobogott. Most komolyan, ilyen őrült is csak én vagyok. Miközben magamban morfondíroztam, ninjon lopakodó üzemmódba váltottam át. Na, párszor néztem egy kis VR-t be kell valljam. Féltem, hogy ennek a visszakérőzdködésnek rossz végkimenetele lenne. Vajon mit csinálna? Megfogna és kidobna páros lábbal az utcára? Esetleg megverne, majd lekötözne és itt tartana a luxus pincéjében? De utána mit tenne? Sszadomazot hajtana végre? Netalán jól megverne mindennap? Kiéheztetne? Borzongva jutottak eszembe a rosszabbnál rosszabb dolgok.

Mi lenne akkor, ha pozitívan fogadná? Karjaiba zárna, aludnánk reggelig, utána pedig úgy élnénk, mint a szerelmesek? Örökké? Ja, a bocsánatkérést, és a szerelem bevallását elfelejtettem az én részemről, nézzétek el. Kicsit össze-visszakuszálódnak folyamatosan a gondolataim. Cserbenhagyom hát agytekervényeim, és inkább elterelném egy kevésbé kimerítő gondolatra agyam.

A sajtra. A sajt az egy nagyon finom dolog. Napi rendszerességgel enném, ha rábukkantam volna már eddig Chanyeol öt hűtőjének valamelyikében. De az nem úgy megy ám, hogy jaaj, ilyen szerencsétlen is csak te lehetsz, hogy nem találtad még meg. Ki kérem magamnak, egy frizsidert egy teljes álló napig kell átnézni. Nem csak öt perc. Csoda, hogy nem rohad meg a sok kaja. Hisz nem tud egy nap mindegyikből nagyon sokat fogyasztani. Főleg ekkora tároló méretekből nem. Higgyétek el nekem, ez az ember egy varázsló.

Odaértem Chan szobájához. Csak az egyenletes szuszogás hallatszott ki, mikor a fára raktam fülem. Lassan benyitottam, majd remegő lábakkal, és irtózatosan lassan megkerültem ágyát, és hosszú vacakolás után bebújtam mellé. Felpislogtam aló arcára. Mindig rácsodálkozom, hogy vonásai ezekben a pillanatokban milyen gyönyörűek, nyugodtak. Nem ráncosak a stressztől és a problémáktól. Felemeltem apró kezeimet és megérintettem arcát. Puha bőre volt. Elmosolyodtam, majd lágyan kezdtem cirógatni.

Lassan kezdett mocorogni, átvackolódni. Nem féltem. Ha meglát, mindent elmondok neki, na meg arca teljesen lenyugtatott. ahogy megjósoltam kinyitotta álmos szemeit és rám emelte azokat. Ajkaim széle még jobban az egekbe ívelt. Közelebb csusszantam hozzá, és megállítottam ujjaim, amik orcáján játszottak.

- Tudom, hogy csodálkozol, vajon miért vagyok itt.  De mielőtt kiborulnál, hadd magyarázzam el. Én nem utállak, csak rosszul jött ki. Őrültségnek hangzik, de tegnaptól, azaz mától lettem volna veled kedves, de elküldtél, hisz elfogyott nálam a türelmed. Nagyon sajnálom, amiért veled játszottam, csak féltem én is ugyanolyan utcasarki ember lennék a számodra, mint az előttem lévő alanyok. Megrémültem mikor az első találkozásunkkor olyan közvetlen voltál, hogy azonnal velem akartál fürdeni, és felnyomtad az első ujjad. Ezen belül pedig attól is tartok, hogy engem is csak eldobsz, és arra használsz majd. Sokat agyaltam miközben leküldtél az autóhoz, benne, majd a szobádba vezető úton is. Engem nem érdekel, ha kihasználsz, én veled akarok lenni, mert sze... - befogta a számat és magához húzott.

- Ne mond ki. Még nincs itt az ideje. Nem használlak ki, ígérem. Te más vagy mint az eddigi „hálótársaim”.  Elrontottam az elején, tudok róla, nagyon sajnálom. De most is felajánlom, hogy kezdjünk mindent elölről, a múltat hagyjuk nyugodni, a hátunk mögött. - mosolygott rám álmos tekintetével.

- Hogy is mondhatnék nemet ennek az ajánlatnak, a csábító mosolynak, és annak, gazdájának? - kuncogtam és mellkasába fúrtam fejem.

- Az alku megköttetett. Jó éjt. - nevetett majd fejbúbomra puszilt. Viszont mormogtam én is neki egy elköszönést, majd visszaaludtam vele együtt.

Másnap reggel valami édes, puha dologra keltem. Bejárta a nyakamat, arcomat, ajkaimat és fültövemet. Szusszantam egyet, hisz hihetetlenül gyorsan nyomódott ez a lágy valami a bőrömhöz, majd vált is el tőle. Kinyitottam a szemem és azt láttam, hogy Chanyeol fölöttem van, csókokkal lepi el testem. Kulcscsontomhoz ért volna, ha nem szúrja ki, fent vagyok és őt bámulom. Elmosolyodott, majd mellém dőlve húzott magához.

- Jó reggelt, Baekhyun. - nyomott egy puszit hajamba. Én erre csak nyögtem egyet és felé fordulva bújtattam arcom mellkasába.

- Mhm, Chanie, még korán vagy. Miért keltél fel ilyen hamar? - szuszogtam és átkarolva nyakát pislogtam fel rá.

- Bocsáss meg, de nem bírtam magammal. Végre magaménak tudhatlak, és ez boldogsággal tölt el. - ejtette ki a szavakat lágyan, halkan.

- De akkor adj egy normális csókot is. - kuncogtam el magam. Visszamászott előző helyére, majd lehajolva rájuk mart.  Kezeim tincsei közé vezettem, másikkal pedig hátát simogattam. Lágyan mozgatta párnáit. Nem sietett sehova. Finom, érzéki csókot kaptam tőle. Felhúzott ölébe, én pedig engedelmesen simultam hozzá felsőtestéhez. Végig szántotta nyelvével alsó ajkamon. Tudtam mit szeretne, így engedelmesen ejtettem lejjebb állam, hogy bejutást kaphasson barlangomba. Azonnal felkereste érzékszervem, és elkezdett vele lágy táncot járni.

Idővel a nyelvek játéka kezdett elfajulni. Már sokkal szenvedélyesebbek voltunk, kívánt engem, én pedig egyre többet sóhajtoztam csókunk közben. Eldöntött az ágyon, és elválva tőlem, kezdett felderíteni. Nyakamat most már sokkal lassabban ugyan, de kéjjel a szemében kezdte ellepni apró rózsákkal. Kulcscsontomnál megnyalta azt, majd szívni kezdte. Ízlelőszervének hegyével lejjebb furakodott miután lekapta rólam a pólót.

- Chanyeol, én még nem szeretném. - mondtam halkan. De ha ő annyira vágyik rá, nem fogom megakadályozni. Nem szeretném többet már visszautasítani. Éppen eleget vágtam eddig fejéhez. Felágaskodott, majd kivett a fiókjából egy... egy bilincset… Megfogta két kezem, majd csuklómnál fogva az ágyhoz bilincselt. Meglepődve néztem rá. Ezt nem gondoltam volna.

- Szeretlek. - csak ennyit mondott, és visszatért mellkasomhoz. Nem baj, Baek, mi bízunk Chanyeolban, nem csinál semmi rosszat. Nem fog fájni. Vigyáz rám. Legalábbis remélem. Miért kötött ki? Megköszörülte a torkát, majd felnézett rám. - Ne félj. Nem lesz semmi baj. Csak nem szeretném, hogy elszökj. - mosolyodott el halványan majd ajkamra puszilt.

Visszahajolt mellbimbómra, és azt nyalogatta, pedzte nyelvével. Halkan felnyögtem. Másik kezét bimbóm árjára vezette és játszadozott vele. Most kezdtem realizálni, alul könyörtelenül feszít a boxerem. Mikor már teljesen megkeményedtek ikreim alhasamat csókolgatta, szívogatta. Ujjai becsúsztak alsóm gumija alá és szépen lassan letolta rólam. Elpirultam mikor végig nézett testemen. Arcom felfelé nyújtózó kezembe bujtattam zavaromban. Végig simított gyönyöröm eredőjén és feltérdelve vetkőzött le irtózatos gyorsasággal.

- Kérlek Chanyeol, engedj el. - nyöszörögtem alatta. Csuklóm már fájt a ráfeszülő bilincstől, ahogy rángattam.

- Mondtam már, hogy nem tehetem. Itt hagysz újra,  azt pedig nem élném túl. - ingatta fejét.

- Nem hagylak itt. Csak nekem ez nem jó, ha csak egy irányú a szeretkezés. Főleg ha az első alkalmunk. Én is szeretnélek téged kényeztetni. Rossz érzés, hogy csak te csinálsz mindent. – suttogtam halkan. Zavarban voltam, de szemébe néztem. Abba a sötét, gyönyörű szemébe. Elmosolyodott, és eloldotta kellemetlen zárkám eredőjét.

Ölébe másztam, hozzá simulva. Felnéztem rá, azonnal tudta mi jár fejemben, és egy csókot nyomott ajkaimra. Mikor elvált tőlem, elfektetett óvatosan, lábam pedig terpeszbe húztam. Bízok benne.

- Szólj ha fáj. Akkor leállok. - mormogta. Benyálazta ujját, majd nyílásom körül körzött vele. Felszisszentem, de mire már reagálhattam volna, befurakodott ujjával.

- Kérlek Chan, állj le. Be vagyok lent gyulladva. - néztem félre, és inkább eltakartam kezeimmel arcom, a szégyentől. Meglepődve nézett rám, végül azonnal kihúzta belőlem kellemetlen, nem oda tartozó részét. Mellém dőlt az ágyon, átölelt és magához húzott. Ezt már nem bírtam, könnyezni kezdtem.

- Sss. Nincs semmi baj. Sajnálom, hogy ilyen türelmetlen voltam, nem tudom mi tört rám. Vigyázok rád, ne aggódj. - simogatott lágyan. Lassan megnyugodtam, majd nyakába temettem fejem.

- Nem a fájdalom miatt sírtam. Hanem, hogy mennyi csalódást okozok neked. Folyton vissza utasítalak, most pedig már nem tudom mióta vágytál egy szeretkezésre, vagy rám, de elrontom. - ejtettem ki a szavakat. - Bepótoljuk, megígérem ezt az elmaradott eseményt. – tettem hozzá gyorsan. Ő ismét letaglózva vizslatott végig tekintetével.

- Éhes vagy, esetleg aludjunk vissza? - terelte el a témát kedvesen.